Ijedelmek és hiedelmek

Ennek az írásnak az apropója lehetett volna akár a koronavírus-világjárvány is, bár akkor abból kellett volna kiindulni, nem a New York-i ikertornyok leomlásából.

Propagandista a vádlottak padján

„Egy ilyen helyzetben vajon hol ér véget a Vezér felelőssége, és vajon hol kezdődik a propagandistáé? Miféle felelősségek háríthatók rá arra a mikrofonállványra, amely büszke meggyőződésből tartja a mikrofont a Vezér szája elé?” Nehéz kérdések ezek – írja N. Kósa Judit a Népszava véleményrovatában, abból az alkalomból, hogy október elseje a nürnbergi per lezárásának évfordulója.

Az elveszett eszmeiség nyomában

Az értelmiség kritikai szerepe – annak elfogadottsága – végzetesen lecsökkent az RMDSZ-ben. Az „építő kritika” a lojális értelmiségiek számára sem megengedett.

Majd ha ember kell a gátra

A korunkban újjáéledő agresszív nacionalizmus, etnicizmus, rasszizmus jellemző tendenciája, hogy a különböző – egymást feltételező: egymásra épülő – azonosságtudatok rendjét megbontva egyetlen elvnek kíván feltétlen érvényt szerezni mindenek felett. „Deutschland…

I can’t breathe!

I can’t breathe!

Nem kapok levegőt! – kilenc percig térdelt egy ember egy másik ember nyakán, és az agresszió áldozata hiába könyörgött, hiába hörögte, hogy nem kap levegőt. Zsákmány volt, az óriáskígyó is valahogy így végez a prédával, türelmesen várva, amíg az végképp nem kap levegőt.

Markó Béla: Több Európa, kevesebb Trianon

A szabadsághiány csak szabadsággal, az Európa-hiány csak Európával, az együttlét-hiány csak együttléttel szüntethető meg. A Kárpát-medencében a nemzetállam-építés már kudarcot vallott a múlt században, és ennek nem is az utódállamok voltak a legnagyobb kárvallottjai, hanem maga a magyar nemzet. (Szombat, 2020. június)