VÉLEM ÉN

Szóval alig várom az új árstopokat, amiktől megint minden drágább lesz, talán már csak egy újabb kiskereskedelmi extrakülöncsoda adó hiányzik a kanyarban előzéshez, Törökország egyre közelebb, Argentína még messze, de ne adjuk fel...

Már ha jóhiszemű vagyok. Jóhiszemű és csak véletlennek tartom, hogy a „mű” épp a párt hét végi kongresszusa előtt került a nyilvánosságra, és véletlennek, hogy a Jókai utcában. De az is lehet, hogy tudatos partizánharccal van dolgunk.

Ez a bevett eljárás Oroszországában is. Igaz ott a hadikommunizmus jegyében újabban ismét fekvő nyolcas jött divatba, a magukról megfeledtkezett kormány-habzsolhápok valahogy egyre gyakrabban lövik tarkón saját magukat, majd ugranak ki az ablakon.

Erkölcsi szempontból azért tartom különösen súlyosnak mások szellemi tulajdonának elvételét, mivel ezzel az elkövető többnek, jobbnak, okosabbnak tünteti fel magát. Hogyan tudta kijátszani a szakdolgozat a témavezető és a plágiumleleplező szoftver éberségét?

Amolyan kicsike háziállat volt az a mozdony, a gyerekek fenyőgallyal dörzsölgették oldalát, s hálásan töfögött; hajnalonként embereket vitt fától fáig, vágtértől vágtérig, az asszonyok gyakran delet küldtek véle embereiknek; szolgálatkész jószág...

"Az egyén szociális biztonságáért elsősorban önmaga felelős." Kivételt nem jelöltek meg: gyerek, munkaképtelen öreg, rokkant, beteg, állását ötvenen-hatvanon túl elvesztő csak gondoskodjon magáról. Illetve ha erre nem képes, akkor a hozzátartozói.

Nem is a cég eljárása gondolkoztathat el bennünket, hanem a kislányoké, akik Barbie-t minden további nélkül becserélik. Ebben valami tragikus árulás lappang, a régi játszótárs elfeledése. Meglepő, hogy a cég a gyermekek tömeges hűtlenségére számít...

A teve elég agresszív állat, bizonyára van benne harciasság, katonaszellem is. A híres magyar lovashuszárok helyét a bátor tevéshuszárok vehetik át. Képzeletben már látom is vonulni őket, szerintem a gyerekeknek is jobban tetszene.

Aligha árt egy kis kiruccanás a magyar sajtó múltjába az Arcanum.hu segítségével. Nos, 1960-ban az Esti Hírlap csakugyan hatvan fillérbe került, a Népszabadság és a Népszava azonban már nyolcvanba.

Az első reménysugár a diáktüntetések sorozata, a szülők és a diákok felfedezték magukban a szolidáris állampolgárt. Így a pedagógusok „éhséglázadása” már kissé kinyitotta a jövő ablakát az autokráciából a demokrácia, egy európai Magyarország felé.