VÉLEM ÉN

Minthogy gonoszkodó kedvemben vagyok, úgy vélem, hogy helyénvalóbb kötetcím lett volna az Egy obsitos a Szociáldemokrata Párt szolgálatában, ugyanis a könyv körüli botrányok Ciucă ellenjelöltjének, Marcel Ciolacunak a malmára hajtják a vizet.

Inkompatibilis: a gyerek az egyik órán az ősrobbanásról vagy az evolúcióról hall, a másikon a bibliai teremtésmítoszt és a kreacionizmust sulykolják belé, amelyek „elsajátítása” mellesleg semmilyen intellektuális erőfeszítésébe nem kerül…

A könyv politikai része azért érdekes. Ez is olyan, mintha a Hivatalos Közlönyt olvasnánk, mintha köztisztviselői tájékoztató lenne, de legalább megtudjuk belőle például, hogy a szerző nem szerette Ceauşescut. Nem szereti Iliescut sem.

Egyelőre a méregetésnél meg az odamondogatásnál tartunk. A politikában elvben mindig a címvédő van előnyben, őt segíti a hazai pálya, de itt valahogy mégsem. Szakpolitikai vitákat kell nyerni? Tizenöt éve nincsenek sem szakpolitikai viták, sem...

Várható tehát a baráti sajtó ájult lelkendezése e témában, nyilván addig sem kell beszámolni holmi Bese-ügyekről, extrém államadósság-szintről, konténeres oktatásról és más hasonló, a népet csakugyan érdeklő eseményről. A gyúráshoz sok erőt kívánok.

Gyakran gondoltam arra is, amit a Transtelex Facebookján egy hozzászóló fejtegetett: vajon Hitlerrel minden rendben volt-e, pusztán, mert a náciknak voltak racionális okai is a csalódásra és a dühre? Akkor már nem is olyan nagy baj a holokauszt?

Mindenki a vérmérsékletének megfelelően magyarázkodott, szitkozódott, vagy éppen káromkodott. Menczer Tamás, a Fidesz–KDNP kommunikációs igazgatója lehajtott fejjel, összevont szemöldökkel hessentette el az érdeklődőt...

Pintér tán még a görög mitológia legnagyobb hősét, Héraklészt is simán lepipálná: hatalmas dorongjával doromboló háziállattá szelídítené a nemeai oroszlánt, a Hüdra fejeire tulipános szájkosarakat helyezne, a vadkant pórázon sétáltatná a körúton...

Az RMDSZ, mint tette az elmúlt húsz évben, valószínűleg a választóira bízza, kire szavazzanak a második fordulóban. Az eddigi történések, kormányalakítások ismeretében nem ártana, ha legalább ráutaló magatartással irányt mutatna.

Orbán szívesen él harci hasonlatokkal, szinte minden beszédében megfújja a trombitát, mégis, ez a véres hasonlat valamelyes új utat is kijelöl. Például egyszer és mindenkorra lezárja a vitát, hogy vajon képes lehet-e a Vezér kompromisszumokra, gesztusokra...