VÉLEM ÉN

„Arra kérek mindenkit, hogy írja meg a véleményét, még akkor is, ha tudjuk, hogy egy fecske nem csinál nyarat, de sok lúd disznót győz” – buzdítja közéleti részvételre választóit a helyi politikus.

Mi valahogy mindig ellenkező irányba hajtunk a sztrádán. Legutóbb a háborúból akartunk kimaradni: olyannyira jól sikerült, hogy a negatív következmények a régió országai közül minket sújtanak a legfájóbban.

Minden figyelmeztetés ellenére továbbra is ott ülnek az alapítványokban, teljhatalmat élvezve, az amúgy a fizetésük mellett még további 1-1,5 milliót bezsebelő fideszes káderek, állami és önkormányzati vezetők, fideszes képviselők, kormányzati potentátok...

Az egyébként mindig bájos jelenet, amikor a diktatúra képviselője elmegy találkozni a lakossággal. Valahogy sose pattan elé olyan iskolaigazgató, aki úgy igazán keresetlenül körbe vezetné a valóságban az illetékes elvtársat...

Az ilyen elvtelen hintapolitika a történelem során eddig mindig tragédiába sodorta Magyarországot és évszázadokra ható súlyos következményekkel járt. Ráadásul ismereteim szerint Magyarország már régen elkötelezte magát a nyugati tömb mellett...

Amikor az ország ilyen súlyos helyzetben van, az Európai Unió beteg embere, akkor az ország vezetője, aki kiemelt felelősséget visel ezért a helyzetért, geopolitikai ábrándokat kerget, valóságtagadó fantáziavilágban keresi a megoldást.

E “gondolatok” legkedvezőbb olvasata is az, hogy a NER vezetése sosem volt bizonytalanságba került, és ebben a bizonytalanságban a magabiztosságával akar kontrollt gyakorolni, illetve kivár. Szorosan kell figyelni, hogy a közeljövőben eszkalálódik-e propaganda.

Petőfi ma gyakorlatilag egy nemzeti használati tárgy, azt mondanak rá, amit akarnak. Miért kell véleményvezérré előléptetni ezt a sokféle szerzőt? Mire fogják őt használni (megint)?

Valahol másutt járt az esze, s miután extrém szorongó vagyok, rögtön rájöttem, hogy untatom. Márpedig ha untatom, akkor le kell lépnem gyorsan. Megkukultam a szorongástól, majd este kilenc körül távoztam, a nő hiába tartóztatott.

Csak az orosz katonák fagynak át szegények az első világháborút idéző lövészárkokban. Winter tábornok pedig az oroszok hagyományos szövetségeséből ellenségük lett, úgy látszik, csak a honvédőket támogatja.