VÉLEM ÉN

Az egyik színház igazgatója lapunknak azt mondta, hogy a bezárás öngyilkosság lenne! És tényleg van benne valami. Ha újra és újra bezárunk egy színházat, nagyon nehéz, egyre nehezebb, újra kinyitni.

Hogy Magyarországot mennyire az álhírek buborékjában tartja a kormány, azt az a felmérés is jelzi, amely szerint a Fidesz-szavazók fele úgy véli, kormányfőnk nem szavazta meg az Oroszország elleni szankciókat.

A kommunikációs bűvészkedés egyelőre működik, nem forrong az ország, a keménymag pedig pláne nem lázad. Felmerül a kérdés, hogy ilyen körülmények között, ilyen választási ígéretek után és ezzel a valósággal, hogy nem tud az ellenzék előre törni.

Ahogy közeledett az idei labdarúgó-világbajnokság, egyre vártam a négyévente vissza-visszatérően rám törő, fokozódó feszültséget. Hogy megint részese leszek az emberiség legnagyobb fesztiváljának. Történelmi pillanatoknak, élményeknek...

Ha nem hidaljuk át a gazdagok és a szegények között tátongó szakadékot világszerte, akkor egy olyan világot hozunk létre magunknak, amelyben nyolcmilliárdan élünk feszültségben, bizalmatlanságban, válságok és konfliktusok közepette.

A város határában segítséget kellett kérnie, mert nem tudta, hogy hol van a megyei pártbizottság épülete. Ekkoriban fejtegette egyik munkatársa, hogy a 16 ezer MSZMP-tag közül mintegy tízezren lépnek majd át az MSZP-be.

Kevesen tudják, hogy amikor Orbánék először jutottak hatalomra, a váratlan győzelmet azzal erősítették meg, hogy 1998 augusztusában-szeptemberében a miniszterekből és államtitkárokból, többnyire harmincas férfiakból focicsapatot alapítottak.

Hétfőn Zöldi László szerkesztő, publicista, médiatanár állított össze Médianaplója legutóbbi írásaiból egy sorozatot, kedden, tegnap pedig az Új Hét szerkesztőségét érte a megtiszteltetés, hogy cikkválogatással „mutatkozzék be".

Üzbegisztánban szívesen látják a magyar vállalatokat, Orbán Viktor közbenjárása nyomán a türk államokkal együtt aszálymegelőzési intézetet hozunk létre, és külügyminiszterünknek köszönhetően elmélyült Magyarország és a Maldív-szigetek barátsága.

Vajon örökké sikerülhet-e ügyeskedve egyszerre kint is és bent is lenni, elfogadni a hatalmas támogatást és elítélni azt, aki adja? Vajon a végtelenségig tolerálja-e az Európai Unió, hogy Orbán Viktor egyszerre legyen tagja és ellensége az Uniónak?