VÉLEM ÉN

De látni már az alagút végén pislákoló fényt, érkezhetnek az uniós ezermilliárdok, újból felragyoghat az alkotmányos költségek napja. 2023 más lesz, jobb lesz, könnyebb lesz. Talán még Orbán Viktornak is összejön a fizuemelésből némi megtakarítás.

Ferenc pápa utóbbi időben elhangzott beszédeit sokkolónak nevezhetjük: tudatosan használ erős kifejezéseket, így akarja ráirányítani az emberek figyelmét arra: még nagyobb baj is lehet. Egyik karácsonyi beszédében harmadik világháborúról beszélt.

A kicsomagolt a pelenkából, magasra emelt, s a lábamnál fogva lóbálni kezdett, fejjel lefelé. Én meg – ahogyan egy normális bébi viselkedik – üvölteni kezdtem. És – ahogyan nem illik – egyszerűen belepisiltem Zsiga bácsi arcába. Elnevette magát.

1969 őszén érkeztem a debreceni egyetemről a fővárosba. A következő évtizedben Tomiék szinte minden mérkőzését megnéztem Budapesten, hogy a szünetben néhány szót válthassak osztálytársaimmal, Kovács Tomival és Ruszkai Jancsival.

A dokumentum szerint a képviselő forradalmi léptekkel közlekedett, gyilkos nézése és szúrós tekintete volt, ezért terrorizmus vádjával is bíróság elé állíthatják, és mivel látható volt, hogy kint összeborult a tüntetőkkel, emberölelés miatt is elítélhetik.

Sok minden gondja van a világnak. Mivel tudnánk neki segíteni, segíthetnénk-e neki egyáltalán?! Feltétlenül. Azzal, amiben mindenki Krőzus lehet: emberséggel. Új esztendő küszöbén tehát fogjuk meg egymás kezét, és együttes erővel mosolyogjunk.

1989-ben – a világot megrengető francia forradalom kétszázadik évfordulójának esztendejében – a bukaresti A Hét utolsó lapszáma négy oldalon jelent meg. A diktátor házaspár hihetetlen módon múlt időbe került a véres karácsonyon, de...

Az egyik tréfás kedvű képviselő bekapcsolt tévékamerák előtt levett egy ilyen kis levélkét a fáról, majd társait kacajra fakasztva a következőt olvasta fel: „Vova, egy kijevi kisfiú rakétát szeretne. Vova, megkapod a rakétát. Csak várd ki.”

A mai Mr. Bumble a XXI. századi Magyarországon a fázó gyerekeknek megtiltotta, hogy felvegyék kabátjukat a 15 fokos teremben. Ezenfelül elvette tőlük a hőmérőt, amivel bizonyítani tudták, milyen hidegben kell tanulniuk.

Ukrajna tárgyalási hajlandósága sem őszintébb, mint az agresszoré. De egyáltalán miről is tárgyalhatna a tíz hónapja orosz tűz alatt álló ország? Netalán arról, hogy bár a harci szerencse csillaga most neki ragyog, kész lemondani elrabolt területeiről? Miért tenné?