VÉLEM ÉN

Bizonyos Arisztophanész nem átallja a születési nem megváltoztatását is szóba hozni. Ez a komédiaíró ugyanis előad egy történetet arról, hogy eredetileg „az emberi nemek száma három volt, nem kettő, mint most, férfi és nő, hanem volt még egy harmadik is, amely egyesítette magában a kettőt”.

Mindketten a képzelt ellenség ellen vívott szélmalomharcból élnek, igaz, némileg eltérő elképzeléseik vannak róla. Például Carlson szerint Hszi Csin-ping kínai elnök megöleti politikai ellenfeleit, ami Orbán olvasatában annyira nincs így, hogy a külföldi tudósítóknak körbeküldött interjú szövegéből előbb ki is hagyták a munkatársai.

A szorosabb integráció híveinek igazuk van abban, hogy az EU világpolitikai súlya megnőne és nagyobb eséllyel vehetné fel a versenyt az Egyesült Államokkal, Oroszországgal és Kínával, ha a tagállamok szuverenitásuk nagyobb részéről mondanának le az EU javára. Székely Ervin írása

Magyarországon 660 dollárnyi nettót keres egy adjunktus, akinek doktorija van és több nyelven beszél. A magyar felsőoktatási reformból csak az egyetemi autonómiák felszámolásának ígéretét tartották be, az 1500 milliárdos fejlesztés forrásai eltűntek. jotunder írása

Van a politikusoknak és a sportújságíróknak egy közös tulajdonságuk. Addig szemelgetnek a közvélemény-kutatási, választási, világbajnoksági, olimpiai adatokból, amíg nem találnak olyan mozzanatot, amelyből kimutathatják a sikert.

“Márpedig az illiberalizmus egy totalitárius eszme, amiben mindenki ugyanúgy viselkedik, ugyanazokból a szlogenekből táplálkozik és mindenki engedelmeskedik”. Ezt nem egy sorosista libernyák mondta vagy egy brüsszeli “bürokrata”, hanem a NER díszvendége."

„Hallják-é, itt vannak az író elvtársak, aztán viselkedjenek rendesen, egy mukk se legyen a teremben, mert a pofámról a bőr lesül; hallja maga marha, ott hátul, vegye le a sapkáját, maga nem tudja, hogy a művelődés szent hajlékában van?"

Magyarán: ha ekkora energia-ráfordítással igyekszünk minél hívebbé, szebbé és kifejezőbbé tenni a tegnap felénk fordított arcát – mennyit áldozunk arra, hogy az a másik arc is hű legyen, szép legyen, kifejező legyen, amelyet a ma fordít a holnap felé?

1952-ben a helsinki olimpiáról nagyjából ugyanannyi versenyző, ahány most Tokióban szerepelt: 16 aranyérmet, 10 ezüstöt és 16 bronzot (vagyis több mint kétszer annyit, ezen belül 2,66-szor több aranyat) hozott haza, mint a mostaniak. Á. H. írása

Szóval meghalt a NENYI, éljen a NEHI! Mindkettő a szimbolikus politizálás fontos része. Nem gondolatokat közlő szövegek, utóbbi már semmiképp nem ezért lóg a falon, inkább jelképek. Érzelmeket akarnak mozgósítani, közösségi érzést kelteni a hívekben.