VÉLEM ÉN

A mutatvány most arról szól, hogyan vagyunk képesek - mi, magyarok – alakot (értsd: véleményt) váltani, immár egyik napról a másikra. Hogyan leszünk EU-barát országból EU-t elátkozó, majd újra a közösséget óvó szereplővé, másokkal szemben az utolsó gerenda tartóivá.

Mennyire messze áll Ő, aki csendben uralkodik a kereszten, attól a hamis istentől, akitől elvárjuk, hogy erővel uralkodjon és elhallgattassa ellenségeinket! Mennyire más Krisztus, aki egyedül a szeretettel áll elénk, mint e világ hatalmas, győzedelmes és ajnározott messiásai!”

„Magyarország szemben áll a kaszinókapitalizmussal”. És tényleg. Magyarországon nem kaszinókapitalizmus, hanem kaszinófeudalizmus van. Nem a piac, hanem az uralkodó kegye dönti el, ki kaszinózhat.

Arról az autonómiáról beszélek, amit a magyar „kereszténydemokráciának” csúfolt politikai önkény szétvert, megszüntetett, meggyalázott és sóval behintett. Arról beszélek, hogy az egyetemeket a legönösebb okokból, saját politikai kádereivel kitömött magánalapítványokba szervezte át...

Ha a történelmet nézzük, két, sok szempontból elvesztegetett évtized, és nem is látni még a végét, hiszen országok, sőt egész régiók fejlődése siklott félre. Ha létezne az emberiség kínjai láttán kéjes örömöt érző ördög, most elégedetten vigyoroghatna a pokolban.

A felső klérus demonstrál(t) ugyan valamit, de olyasmit, amit nem kellene: az állam és az egyház alkotmányellenes összeborulását. Erdő Péter bíboros ma nagyobb színpadon misézik a Parlamentnél a magyar államegyház feje és a pártelit előtt, mint holnap a pápa a Hősök terén.

A németek nemhogy nem lőttek hátba bennünket, hanem megnyitották határaikat, és beengedték a Magyarországon összegyűlt menekülteket. Aztán pedig az Európai Unió védte meg Magyarországot is, amikor 2016 márciusában megállapodott Törökországgal, hogy ne engedje tovább a menekülteket Európába.

Ezért van az is, hogy az elmúlt három évtizedben a parlamenti nagyszínpadra kilépő összes párt szétszakadt, és hogy egyiket sem sikerült olyan kicsire szeletelni, hogy ne maradjon benne még legalább két, egymással szemben álló frakció.

Az olasz miniszterelnök azonban olyan következetesen, határozottan és olyan irigylésre méltó tekintéllyel halad az általa kijelölt úton, hogy leperegnek róla Salviniék vádjai, és valószínűleg nem kerül sor kenyértörésre.

Mindezt annak tudatában, hogy az ország igen jelentős részének gyökeresen más elképzelése van magyarságtudatról, hagyományok ápolásáról és a nemzeti összetartozásról, mint az éppen hatalmon lévő hipokritáknak.