VÉLEM ÉN

A háború következtében új geopolitikai rend jön létre, ebben Kína és India szerepe a legérdekesebb. Az Európai Unió globális politikai szereplővé növekedik, és tovább erősíti biztonsági és védelmi képességeit.

Megismételném a fenti sorok egyikét: barbár-pogány szokásnak minősítik a halott búcsúztatását követő hatalmas lakomákat, „mintha az elhunyt helyett is enni kellene, s mintha csak ezen múlna az üdvözülése.”

Igaz-e a magyar föld és a magyar vér kultuszára épített nemzeti egységmítosz építése, az elkülönülés, a bezárkózás mint nemzeti létforma és a túlélést biztosító létkötelezettségnek az igenlése? Igen.

Egy konkrét homárt könnyebb utálni, mint ezermilliárd sosem látott imaginárius forintot, de azért törekedjünk csak az arányosságra. Viktor egyen végre valami egészségeset is, ne sajnáljuk tőle, csak a lopott pénzt adja vissza a népnek, amelyet kifosztott.

Ellene és társai ellen "az alkotmányos rend erőszakos megváltoztatásának előkészülete" címén indult eljárás, miután szélsőjobboldali szervezetük, a Magyarok Nyilai 2007 és 2009 között több terrorista bűncselekményt is elkövetett.

Igazából akkor kell félni egy országban, ha már kezdik letartóztatni a bohócokat. Amíg vannak nevettetők, addig a hatalomnak még van némi önkontrollja, még megengedi a megfáradt híveknek, hogy így eresszék le a lojalitás savanyú gőzét.

A világ már csak azért sem lehet ugyanolyan, mint volt, mert egyelőre áthatolhatatlannak tűnő fal keletkezett Oroszország és az Unió között. Felértékelődött Lengyelország szerepe is, amely Európa egyik legerősebb hadseregét kívánja létrehozni.

A kérdés azonban még mindig ott motoszkál a fejemben: vajon honnan tudják ezek olyan biztosan, hogy a következő választást is ők fogják megnyerni és a következő költségvetést is ők fogják tervezni…?

Ez a mostani történet is jól jelzi a jelenlegi magyar külpolitika orientációs zavarait, tévelygését, az abszurditásba hajló délibábkergetését. Erre a történelmünk során már többször ráfizettünk. Megint közelítünk a kasszához, ahol sokat kell fizetnünk ezért.

Aztán eltelt másfél év, és most már nem ilyen nyugatról jött úri huncutságokért állunk sorba, aminek még egy Oxfordban végzett, Soros-ösztöndíjas, valamikori zapadnyik sem tudja kimondani a nevét, hanem olyan hétköznapi holmikért, mint például a benzin.