Fábián András: Gyüttmentek

Ők azok, akik nem elégszenek meg a pár száz fős pártocskáik acsarkodásával és egymás – leginkább a DK és Gyurcsány – gyengítésének harci örömeivel. Az “átlépők” megértették, hogy az erő ott van, ahol a legnagyobb a támogatottság.

Arató András: Keressük Petőfit

"Látjuk, hogy odakanyarítja a tizenkét pont elé, hogy legyen béke". Nem a látás – nem látás dichotómiája a lényeg, hanem itt most a nagy példakép önkorrekcióra való képessége ékes bizonyítékának vagyunk ezek szerint mégiscsak szemtanúi.

Ágoston Hugó: Tompa Gábor megrendítő szereptévesztése

Persze a Petőfi-Barguzin, a Petőfi-apja-Széchenyi meg a többi ilyen hülyeség, amit képesek előadni, csupán kórtermi pletyka. Elsősorban ideológiai propagandáról van szó – ami nem zárja ki a sajátos paranoiát és a konfabulációt, sőt, egylényegű vele...

Garzó Ferenc: A hadakozás és békesség ideje

Azt érzékeltük eddig, hogy bonyolult korban élünk, de azt nem gondoltunk, hogy így összecsúszhat egyszer a rontásnak és az építésnek, a szeretésnek és a gyűlölésnek, a hadakozásnak és a békességnek az ideje.

Horváth Gábor: Háború a kertek alatt

A napokban újabb tabu dőlt meg, Lengyelország – akárcsak a harckocsik esetében – megunta a nyugati pepecselést, és megkezdte használaton kívüli MiG-29-es vadászgépei átadását Ukrajnának. A példát azonnal követte egy másik "visegrádi", Szlovákia.

Dévényi István: Orbán Viktor meglepetése

Így aztán a legerősebb pillanat az volt, amikor a beszéd hírtévés közvetítése közepette megjelent a hírcsíkban, hogy spekulánsok támadják a forintot. Legalább a kollégákban nem kellett csalódnom. 

Lakatos Péter: Kifizetődő összeférhetetlenség

Az esetek nagy részében az összeget az előfinanszírozó magyar állam állta, így a nyertes egyajánlattevőnek, túlárazás révén, busás haszna maradt, amiből bőven telik a hálapénz visszacsorgatására is.

Zöldi László: Médianapló-retró: Bérelhető sajtó (2002.02.15.)

Két nappal azután ugyanis épp a szocialista politikus fölszólalása nyomán a hatalmon lévők lehazaárulózták a szocialistákat. Vajon a szolnoki újság számára miért nincs hírértéke a miniszterelnök által személyesen elmarasztalt országgyűlési képviselőnek?