VÉLEM ÉN

Mindaz, amit a harmadik világháborút előadásaiban valóságként említő Drábik János tud, az egész egyszerűen kívül van azon a bonyolult összefüggésrendszeren, amelyet a színház kínál és amelyben a másokat játszó színészek munkája valóságot is teremt.

A magyarok idén alacsonyabb szimpátiát és magasabb ellenszenvet tudtak kiváltani a lengyelekből, mint az elmúlt harminc évben bármikor. Mi több, az utálat olyan erős, hogy a kutatás szerint különösebb politikai és világnézeti háttere sincs.

Az ügyben megszólalt Klaus Iohannis államfő, aki a nyugdíjalapok biztonságát szorgalmazta, vagyis mellébeszélt, mert nem ez az alapkérdés, a szolgálati nyugdíjak nem veszélyeztetik a társadalombiztosítási nyugdíjak kifizetését.

Az apostol mintha már egyenesen minket szólítana meg: „Hiszen ti, okos emberek, engeditek, hogy a balgák megnyerjenek benneteket. Eltűritek, ha valaki szolgává alacsonyít benneteket, ha kifoszt, ha kihasznál, ha fölétek kerekedik, ha arcul üt”.

Ahelyett, hogy a francia elnök élt volna a lehetőséggel és atombiztos nukleárisenergia-koalíciót hozott volna létre Magyarországgal, a jogállamiság és a Moszkvával szembeni európai egység tiszteletben tartására figyelmeztette magyar vendégét.

Az ukránok addig kavartak, amíg csak magukra nem húzták szegény védekező Oroszországot, ilyen egyszerű az egész. És az oroszok már rég leálltak volna (Ukrajna magyar határánál), de ez a fránya háborús koalíció küldi nekik a pénzt, paripát, fegyvert...

Valójában Hszi moszkvai útja Oroszország szétesésének a kezdete. Ez nem olyan látványos, mint 1991-ben, de nagyon fájdalmas lesz. Moszkva Kína vazallusává válik, lassan minden világpolitikai súlyát elveszíti.

„Látjuk, hogy elindul helyettünk meghalni a magyar szabadságért” – vizionálta a miniszterelnök, akit cseppet sem zavart, hogy kordonok mögött beszél folyamatosan a szabadságról. Petőfi már csak ezért is elzavarta volna a portájuk elől.

Bogár úr rátalált egy sablonra, amelyet minden történelmi eseményre ráilleszt, s máris megvan a megoldás: a történelem minden fontosabb eseményét a a „háttérhatalmak” (magyarul: „tudjukkik”) tervelték ki, haszonszerzés és a népek megnyomorítása céljával.

A demonstrálók dühe azért irányult a zsidók ellen, mert az igaz ugyan, hogy 15-én a lelkes fiatalok a respublika nevében az osztrákoknak mentek neki, de a nép, az istenadta, erősen hiányolta a 15-i megmozdulás mozzanatai közül a szokásos zsidóverést.