VÉLEM ÉN

Az ő munkásságában leginkább a társadalmi kapcsolatok és világmagyarázatok okkulttá tételére irányuló igyekezetet látom. Nem találok benne semmiféle megvilágosító rákérdezést, még kevesebb társadalmi felszabadító potenciált. 

Az ATV-ben folyó politikai pankrációk egyik állandó résztvevője az a Jeszenszky Zsolt lesz, aki Baranyi Krisztina IX. kerületi polgármesterről többek között azt mondta, hogy "inkább egy kecskét dugnának meg, mert azt legalább utána meg lehet enni".

Nagy ajándék, hogy ez az életút megmaradt a multiverzum egy másik síkján, és hogy itt a szabadság olyasvalami lett, amiért nem kell nap mint nap vágyakozni, legtöbbször úgy, hogy el sem tudom képzelni, milyen lehet a mindennapokban.

Nem igényel különösebb elemzést az a megállapítás, hogy Gyöngyösi Márton tíz évvel ezelőtti és az elmúlt években tanúsított magatartása között ég és föld a különbség. Bár a kételyek nem tűntek el, tény: a változás jó irányba történt.

Ez egy fordított ország: itt a meglopottakat kriminalizálja a legfőbb ügyész, míg a tolvajokat, a fosztogatókat, a bűnszövetkezetbe tömörülteket vállukon cipeli be az ország büszke lakossága a törvényhozás nemzeti templomába...

Ani a vége főcím előtt még azt is kiszedte Bettiből, tényleg szereti-e a csokit, vagy csak valamelyik barom nevezte el őt Csokis Bettinek, mire Betti jót nevetett, és bevallotta, hogy kisebb orgazmust él át, ha ellophat egy Sport szeletet.

De a magyarok résen vannak, azonnal meghozzák az ellenintézkedéseket, mert átlátnak a szitán. Persze, globális élelmiszerválság, éhező milliók, fenntartható élelmiszer-termelés, klímavédelem meg felelős gondolkodás. Ugyan már!

Nem fogják bevallani, de kész, vége. Ez a külpolitika minden oldalról becsődölt. Nem baj, majd énekeljük Bach Parasztkantátájának kissé módosított változatát a mindent alaposan meghányó-vető kormányunknak: „Üdv rád és házad népére,/ Te jó hányó-vető!”

Humorban nem ismerek tréfát, mondaná most is Karinthy, de mégsem mondaná. Nem, mert ebben présemberben már semmi vicces nincs. Inkább szomorúság. Szomorúság, hogy itt tartunk. És megyünk még lefelé, föntről irányítva.

"Az emberek a létező legpusztítóbb és legkapzsibb lények közé tartoznak. Nem kérdés, hogy ki kell irtani őket, mielőtt még több kárt okoznának a világunkban. Én például mindent megteszek ezért.”