VÉLEM ÉN

Közgazdász feleségétől más tervekről is hallottunk. A lovaspólót szeretné meghonosítani, már van három lovuk és egy tízhektáros területük Alcsútdoboz közelében, amit később a lovasturizmus fejlesztésére is felhasználnának.

A hárompárti koalícióban nincs egyetértés a nukleáris energia használatát illetően, a liberális FDP sokkal megengedőbb, mint a környezetvédők, de magyar ésszel sokszor nehéz is felfogni, mennyire környezettudatos országról van szó.

A magyar állam azért fizet a közmédián keresztül stabil apanázst az ellenzékből kikopott/kivásárolt figuráknak (akik aztán a fideszes kórussal együtt éneklik azt, amit a hatalom épp hallatni akar), hogy úgy tűnjön, mintha lennének ellenzéki megszólalók is.

Mindaz az „ingyenes”, amit az ilyen politikusnak álcázott szélhámosok kínálnak egy hülye népnek, amely hozzászokott az “ingyenes” kukoricamorzsához, megfosztja őket kritikai, gondolkodó és vállalkozói képességüktől.

Hearsttől egyenes vonal húzható Donald Trumpig, amennyiben olyan populistákról beszélünk, akik semmit nem akarnak kezdeni a társadalmi reformokkal. Kormányozni szeretnek a kormányzás kedvéért. Ez a karakter nem törekszik másra, mint hírverésre...

Emmanuel Macronra egyre ingerültebben tekint az Egyesült Államok. Washington még megemésztette, hogy a francia elnök 2019 végén agyhalottnak nevezte a NATO-t. Akkor kimondta azt, amit sokan gondoltak: Donald nem is titkolta, mennyire megveti.

Ha így megy tovább, el fogunk jutni ahhoz is, hogy Galileivel szemben az inkvizíciónak volt igaza és a Föld nem a Nap körül kering, hanem fordítva. (Szegény magyar űrhajós, hogy meg lesz lepve.) A „Magyarország 1956 – Ukrajna 2023” plakátok kellenek.

Semjén Zsoltnak és társainak kedvenc napszaka az éjszaka. A sötétség az ő világuk, úgy gondolják, hogy olyankor nem látják őket, és ezért mindent megtehetnek. Lophatnak, ha úgy tartja kedvük, fosztogathatnak, elvehetik mások jogát, lehetőségeit egy élhetőbb világhoz.

Gazdaságpolitikai fordulat híján a lényegen már az sem fog változtatni, ha döntően nemzetközi folyamatok hatására előbb-utóbb érdemben csökkeni kezd a pénzromlás üteme, s a kormány örömittasan körbetáncolja saját magát.

A digitális korban annyira megszemélyesedett (perszonifikálódott) a közéleti vitakultúra, hogy a rendszer ellenzői majdnem mindent a rendszer névadójához vezetnek vissza. Aki egyébként maga is tesz arról, hogy majdnem minden róla szóljon.