VÉLEM ÉN

Heinrich Himmler (1900–45), aki politikusi és tömeggyilkosi karrierje előtt laboránsként szorgoskodott egy müncheni műtrágyagyárban, megszállottja lett a hagymázas őskutatásnak. Pártjának hatalomra jutása után speciális SS-egységet alapított...

Hogy mi lesz a ló nélküli huszáregység harci feladata, azt még nem tudni. Talán elsőként lovakat kellene zsákmányolniuk. Ajánlom figyelmükbe a "Nem loptam én életemben, csak egy lovat Debrecenben" nótát. De akkor sem értem, min röhög a sajtó.

A kitűnő dobóatléta pályakezdő korában csakugyan a kontinens egyik vagy talán a legtehetségesebb kalapácsvetőjének számított. Nyert is európai versenyeket, a felnőtt Európ-bajnokságokon azonban sosem szerzett aranyérmet. Gyulai Miklós tudja ezt.

Putyin elment a sírkertbe és megkoszorúzta a megalázó feliratokat. Nagy Imre újratemetésének forradalmi szónoka pedig, aki akkor azt mondta, nem engedünk sem 48-ból, sem 56 -ból, kussolt. Ahogy most is. Megteheti. Társadalmi felháborodás nincs.

A népszavazási, sőt, nemzeti konzultációs kérdést ekként kellene megfogalmazni: Ön szerint labdarúgó világbajnokságot vagy olimpiát rendezzen-e előbb Magyarország? Vagyis hogy mit kíván a magyar nemzet. A sajtó szabadságát? Uniót? Ugyan már!

Mondjuk ha az orosz légierő lőhette le Prigozsin gépét, akkor az mindenképpen egy gesztus, miután Prigozsinék a pancserpuccs idején kilenc, orosz pilótát öltek meg. Az igazi elégtétel persze az lett volna, ha az ukránok szedhetik le ezt a tömeggyilkos férget.

Komolyan annak a nőnek van csak értéke, aki jobboldali és legalább három gyereket szült, istenien főz, takarít, mos, ápolja a beteget, neveli a gyereket és az ágyban is jól teljesít, de közben a haja tökéletes ondolákban omlik a gömbölyű mellére?

Könnyen lehet, hogy szülőként én is a klasszikussal kezdeném: elolvasnánk a Grimm-féle mesekönyvben, majd megnéznék a kissé már émelygős rajzfilmet, ahogy Disney annak idején mindenki megelégedésére megálmodta. Aztán boldogon futnánk a mozikba...

A helyzet bája, hogy az asztaltársaságnak – beleértve az orosz hússalátát is – csak azért ennyire fontos magyar pajtásuk, mert a már említett bálterembe még bejárhat időnként, hogy kavarjon. A belépés díjtalan volt, de a kilépésünk egyre kevésbé bizonytalan.

Készséggel elhiszem, hogy ez az írásmód létezett, még azt is, hogy rendkívül érdekes. De felsőbbrendűséget érezni és főleg bizonygatni mindig kisebbrendűség tulajdonképpen, olyan frusztrációk biztos tünete, amelyek vizsgálatra szorulnak.