VÉLEM ÉN

A státusztörvénynek nevezett gyalázatot a parlament szennyes, velejéig korrupt, végtelenül gyáva, bántóan tudatlan, felkészületlen, szánt szándékkal országromboló szolgalelkülete szavazta meg, s az ország közönye hagyta jóvá.

Ha a török államfő viszonozni akarta volna a szívességet, akkor összebeszél a magyar kormányfővel... Erdogan azonban inkább Stoltenbergnek, a nívós varázsdiplomatának az ázsióját növelte hű pribékje, a Nyugaton elszigetelődött, rosszhírű remete helyett.

Ha Magyarország arról szeretné meggyőzni a világot, hogy a „demokráciarettegők” aggodalmai alaptalanok, nem biztos, hogy a legszerencsésebb, ha Orbán Viktor a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tisztavatásán Joseph Goebbelstől kölcsönzött gondolatokkal operál.

Azt, hogy Magyarország kormánya a török jóváhagyás után nehéz kommunikációs helyzetbe került, onnan lehet sejteni, hogy a külügyminiszter ezen a két mondaton belül kétszer mondott ellent a kormány korábbi álláspontjának.

Nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy az immár csak hajdani miniszter asszony a válás után új életet kezd. Első megnyilatkozása szellemes és végre egyéni: „Nem leköszönök, hanem beköszönök.”       

Lily titkos jeladóján fiktív csapatmozgásokról és légvédelmi pozíciókról, repterek körüli tevékenységről küldtek álhíreket a szigetországból, megtévesztő benyomást keltve – így terelték el a figyelmet a több száz kilométerre fekvő Normandiáról.

Matlovich zarándokhellyé vált sírkövén a felirat jól jellemzi az Orbán-rezsim által is képviselt, képmutató hozzáállást: „A seregben kitüntettek, mert megöltem két férfit, és elbocsátottak, mert szerettem egyet.”

Attól aligha lesz igazságosabb a társadalom, ha autókat, oktatási intézményeket, könyvtárakat gyújtanak fel. Emmanuel Macron is próbált lépéseket tenni, de nem könnyű évtizedes problémákat akár néhány év alatt megoldani.

Így esett, hogy a politika iránt közömbös feltaláló ideológiamentes kotyogósában összetalálkozott az alumínium, az etióp kávé, a túlcsorduló nemzeti büszkeség, a forradalmi-populáris modern – a fasiszta Itália apoteózisa.

Rendíthetetlenül hisznek önnön fontosságukban, és nem mutatják a bizonytalanság jeleit. Az eredmények alapján ez a típusú személyiségjegy talán nem is a nárcizmushoz kapcsolódik, hanem sokkal inkább a pszichopátia egyik viselkedési formája lehet.