VÉLEM ÉN

Magyarországon egy év alatt majdnem 20 százalékponttal növekedett azok aránya, akiknek jövedelme nem fedezi a megélhetéshez szükséges költségeket, továbbá nem rendelkeznek egyhavi megtakarítással sem.

A kitüntetés odaítélésének román részről volt egy olyan üzenete is, hogy Tőkés László már nem tényező a romániai közéletben, teljesen mindegy, hogy milyen kemény dolgokat mondott a kilencvenes évek elején, ennek már nincs hatása a hazai társadalmi folyamatokra.

A véletlen úgy hozta, hogy a sorozat tizedik bejegyzésében kétszer tíz mondatban fejezzük be a Végh Antalról való elmélkedést. Az egyikben felidézzük legjellemzőbb mondatait a korabeli sajtóból, a másikban pedig az őt jellemzők véleményét.    

A fegyverszünet idejére egy hatalmas függönyt feszítenek a harcvonal fölé, amely elválasztja feleket. Egy izraeli katona megemeli kicsit a függönyt és átles a túloldalra. Ott egy ellenséges katona ráförmed. – Mi van, nem láttál még arab katonát, jopp tvojú mátty.

Magyarországon keresztül most már nemcsak Ausztria, hanem Szlovákia felé is tízezrek vonultak át, és emiatt a szlovákok, a csehek, az osztrákok és a lengyelek is szigorított határellenőrzést vezettek be. Ha a magyar modell működne...

Az idős nő rokonait talán egy Auschwitzba menő vonat vitte a halálba, őt pedig most egy motorkerékpár. Nem remélem, hogy élve hagyják. És talán neki is jobb lenne a férje után menni, mint esetleg a rabtartói kezei között évekig sínylődni.

Több se kellett, megszólaltak a Mi hazánk szirénái, máris vendégmunkás-bűnözésről deriláltak, s idézték Orbán 2017-es szavait: „mi nem hívtunk ide soha senkit vendégmunkásnak, se semmilyen más okból, hogy itt éljenek velünk…”

A közrádió műsorai nem vádolhatók elfogultsággal, a szerkesztőknek senki sem írja elő, hogy miről hogyan tájékoztassanak és miről ne beszéljenek, bár egyes pártközpontokban megfogalmazódtak ilyen jellegű igények. Ezt jelzi a hallgatók elégedettsége is.

Az egész világon nagy a kereslet a hősök és szentek iránt, mert a szenvedélyek piacán unalmas lenne életünk, az irodalomnak sem lenne témája. Pedig a lényeget tekintve nagy baj, hogy egyáltalán szükség van hősökre és szentekre.

A közösségi médiában az eltérő identitású csoportok saját buborékjaikban “terjesztik az igét”, ócsárolják a “másikat”, szítják az ellenséges érzelmeket. Ugyanakkor a közösségi média egyáltalán nem segíti elő a kiegyensúlyozottabb tájékozódást.