VÉLEM ÉN

Talán meghökkentő az asszociáció, de ezért nem értem azokat a fiatalokat, akik csak szabadverset írnak, és soha egy szonettel meg nem próbálkoznak. Mert lehet, hogy a szonett divatjamúlt, de a vitorlás hajó is az. És a palackban még inkább.

„Mit fogsz tehát mondani, az anyád csillagát, mert megeszlek kiflistül-mindenestül!" – Hát így történt! – mondta ismerősöm az izgalomtól kifulladva, én pedig ugyancsak fölháborodva azt kérdeztem: – De hát miért nem vettek annak a gyereknek egy kiflit?…

A Mi Hazánk megfogta az Isten lábát. Vagy a Fideszét, amelybe ügyesen belekapaszkodik. Mint tudjuk, ez majdnem ugyanaz. Legnagyobb feltűnést keltő ötleteiket a kormány szép sorban megvalósítja. Ma a Mi Hazánk nagyobb hatással van a kormányzásra...

„Brüsszel el akarja törölni a rezsitámogatást”. Ezzel szemben a tény az, hogy nem akarja eltörölni, csupán igazságosabb és hatásosabb támogatási rendszert ajánl. Nem elrendel, nem kényszerít, nem kötelez. Ajánl. És nem eltöröl.

A NATO-nak meg Európának meg a civilizált világnak nem fog tetszeni a megoldás. Ha már kiirtani nem lehet, meg kell próbálni féken tartani. Terrorra terror a válasz. A művelt világ kicsit elfordul, nem akarja látni az erőszakot. Még ha jogos, akkor se.

Kapitális hazugság volt az, amikor Kocsis Máté ez év február 23-án közölte: a miniszterelnök azt szeretné, hogy fogadják el Svédország és Finnország NATO- csatlakozását, azonban a Fidesz–KDNP-frakció megosztott a kérdésben.

Sokkal inkább úgy értelmezhető, hogy nem mi, hatumák állunk a középpontban, hanem a most éppen a Fidesz vezette Magyarországnak a bolygói vagyunk. Ami nem éppen transzilvanista nemzetértelmezés, de kifejezi a Fidesz és az RMDSZ mai viszonyát.

Meditációs gyakorlatként javaslom Demkó Attilának, képzelje el magát, amint tarkóra tett kézzel egy meszesgödör szélén térdel, és így ismételgeti magában, hogy „az erkölcs nem nagypolitikai kategória, erkölcsi alapon vizsgálni a világ eseményeit teljes tévút”.

A meccs végén az izraeli játékosok kijöttek a szurkolókhoz, és odaadták a mezüket az izraeli gyerekeknek, akiket idehoztak a meccsre a gázai határ mellől. Mindegyikőjüknek vagy megölték vagy elhurcolták valamelyik hozzátartozóját október 7-én.

A tény örömmel töltött el – nincs minden veszve. Pedig sok szempontból úgy látszik. Az izraeli gazdaság, a hírszerzésben, államvezetés iránti bizalom romokban, a világ pedig a legkézenfekvőbb gonoszságok ellenére a gyilkosok oldalára áll.