VÉLEM ÉN

Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy az identitás fogalma manapság mintha nem arról szólna, milyen is az az identitás, hanem inkább arról, hogy „milyen nem”. Csak arról szól, hogy miben különbözik tőlünk az a másik, az ellenfél, az ellenség.

Orbán azt üzeni, hogy „Brüsszelnek” Magyarországgal az a baja, hogy nem úgy táncol, ahogy a zsidók fütyülnek. Ezzel visszatalált a horthysta „keresztény-nemzeti” definícióhoz, amely szerint nemzeti az, aki keresztény, keresztény az, aki nem zsidó.

A mozaikokból kirajzolódni látszik a nagy stratégia: a nemzet főhörcsöge immáron az EU-tól független életre készül, amibe beleillik, ha az EU-pénzek elapadtával a nép elszegényedik, ám a NER gazdasági monopóliumaiból a hatalmi elit végtelen meggazdagodik.

Hitlert is lenézték a német, főleg a porosz arisztokraták (a sok "von" és "zu"), sőt, egy darabig követték is, de aztán egy "von", nevezetesen Stauffenberg és társai már meg akartak szabadulni tőle. A "régi vágású" magyarok idáig még nem jutottak el.

Most jövök a brüsszeli csúcsról - mondja ez az eltévedt lócsiszár a Titktok-videójában, a háttérben Granada-külső házaival. Granada, ahol az uniós kormányfők találkozóját rendezték, az a hely, ahol az Alhambra van.

Brüsszel háborúpárti, szándékszik eltöröltetni a rezsitámogatást, a kamatstopot, az extraprofitadót, migránsgettókat akar létrehozni Magyarországon. Mi több, a magyaroknak járó pénzt arra az Ukrajnára költi, amelyet nem szabad felvenni az Európai Unióba.

Az igazi magyar szurkoló: patrióta, megszállottan imádja a nemzeti válogatottat, szapulja az ellenfelet, pláne a feketéket, és seggre issza magát a lelátón izgalmában és hazaszeretetében. Ilyenkor elkerülhetetlen, hogy markáns politikai véleményt nyilvánítson.

Kiderült belőle, hogy 1217-ben, hosszas vonakodás után II. Endre királyunk végre sereget küldött a Szentföldre. Az egyik katonája, Makó berúgott a vitorlás fedélzetén, és a parton elsuhanó város templomtornyait Jeruzsálemnek tulajdonította.

A Szentföldön egyetlen valóság létezik, az pedig az, amire legutóbb épp a Hamasz egyik vezetője szolgált tökéletes példával: „Izraelnek nincs helye a mi földünkön, október hetedike csak az első alkalom volt, lesz második, harmadik, negyedik is”.

Tényleg ennyire hülyék lennénk? Tényleg ennyire nem tanulunk abból, hogy hova vezeti a társadalmakat a vallási fundamentalizmus, az egyeduralmi gőg és a hatalomhoz való ragaszkodás?! Tényleg mindent meg lehet tenni egy országgal?