VÉLEM ÉN

Jó lenne, ha a felek elkezdenék érezni annak a felelősségét, hogy a pártpolitikai küzdelmek érdekében tehetnek tönkre valamit, ami eddig legalább jól működött. Ideje lenne a feleknek befejezni az egymásra mutogatást, és valóban megállapodni.

Donald Trumpnak akkor is kiiktathatatlan fékekkel és ellensúlyokkal kellene számolnia, ha a szövetségi Legfelsőbb Bíróság döntése értelmében mégis elindulhat az elnökválasztáson, és horribile dictu: triumfál a megméretésen.

Ujhelyi István blogjából kisejlik, hogy a kabinetvezetője, Szalay Tamás Lajos, a hajdani Népszabadság kiváló politikai szakírója szerkeszti. Mégse lepődnék meg, ha kiderülne, hogy a magyar politikus maga írja a körmondatokat, a hosszú bekezdéseket.

A legkevésbé is a megérdemelt hivatalos rangjai miatt szerettem, szerették és szeretik annyian ma is, nagyok között is immár bizonyosan halhatatlan, kiemelkedően nagy színészként, rendezőként, íróként, humoristaként, ráadásként színigazgatóként.

Eltérően a szomszédoktól, Romániában nem honosodott meg az állami hátterű korrupció, még a régi balkáni stílus, a hatóságok képviselőinek korrumpálása dívik az engedélyeztetési procedúrák lerövidítésénél.

Lassan bejutok a laborba is, mintha a pokolból a mennyországba csöppentem volna, tök más atmoszféra fogad, az asszisztensek kedvesek, egy férfi ahogy az a nagykönyvben elő van írva, rosszul lesz a tű látványától, mire mindannyiunkból előbújik a nő...

Drága jó Szatyi bácsi! „Megint nem figyeltek! Én kiteszem a lelkemet, és ti nem figyeltek! Hát nem én vagyok a hülye?!” Csendes helyeslés az osztályban… És milyen délceg, jóképű férfi volt. Néhányan láttuk az auráját is.

„Nu credeam să-nvăț a muri vreodată” – ez a sor hozzátartozik a létezésemhez, a vergődéseimhez, a lelkem repedéseihez, mint annyi minden más Blagától Enescun át Tonitzáig és Ada Mileáig. Mindig is hozzátartozott, de most ott élek, ahol íródott...

A Lánczi-féle hivatal megdolgozhatna a pénzünkért; a működése aligha kerül majd sokkal kevesebbe, mint ha az embercsempészek magyar börtönben töltenék le megérdemelt büntetésüket, addig sem reintegrálódva a bűnözés vérkeringésébe.

Az utánpótlás címszóval gründolt egyesület NB I-es csapatában tizenöt „bevándorló” szerepel. Nehéz elképzelni afféle szcenáriót az Eb-n, ami nyomán valamely labdába alig rúgó kisvárdai délszlávnak ötmillió alá csökkenne a fizetése...