VÉLEM ÉN

Folyik a találgatás: előre megbeszélt szereposztás részeként mond kicsit mást, teszi máshová a hangsúlyt (főleg a külpolitikában) Novák Katalin, mint korábbi pártelnöke, vagy maga látja kicsit másképp a dolgokat. Metaforikusan szólva, szorítja-e még a fülét...

Nagyjából a kísérletbe beszervezett emberek kétharmada hajlandó erre a galádságra. Félredobva lelkiismeretet, emberi érzést, de még a későbbi büntetéstől való félelmet is. Kétharmad. Ha férfiakkal próbálkoztak, ha nőkkel: kétharmad. Nyilván véletlen...

Ezek a bűnök nem Magyarországot, hanem a magyar kormánypártokat, a kormányt és a kreatúráik által irányított közintézményeket terhelik. Magyarország elítélése lényegében az említettek felmentését is jelenti, hiszen megosztja a felelősséget...

- Nézd, még hiányos is. Aszongya, Toldi. Ilyen nincs. Toldki! Az van. Hiányos könyveket adunk el teljes áron?! Kuss! És mi az, hogy Petőfi Sándor? Az egy utca, te hülye. Az nem is könyv! Ezt meg ki se lehet olvasni… - Sékszpír, tisztelettel.

Az EU beruházásokkal fejleszti a tagállamokat, és ezek együttes összege Magyarországon az elmúlt két évtizedben majdnem 83 milliárd eurót tett ki, vagyis a magyar állami beruházások 80 százalékával volt egyenlő.

Már-már polgárháború réme fenyegeti Lengyelországot, s bekövetkezik az, amit már korábban sejtettünk: az utcán kezdett politizálni a PiS, melynek álszentsége elképesztő méreteket ölt: a demokrácia iránt aggódik, miközben azt saját maga építette le.

Komolyra fordítva, immáron többedik, még komolynál is komolyabb elemzői vélekedés szól arról, hogy a kiváló magyar miniszterelnök azért rúg bele rendre a szomszédságban az orosz monstrummal élethalálharcát vívó Ukrajnába, mivel „trendszetter” akar lenni.

A cikkek többsége Lenin elhunytának körülményeit és okait fejtegeti, korábban is ismert tények-történések alapján. Valamivel teljesebb igazságra talán ezután lehet számítani: a boncolási jegyzőkönyvre kirótt száz éves tiltás most jár le...

Hivatalos keresztneveim arra figyelmeztetnek, hogy igyekeznem kell úgy élni és cselekedni, hogy soha senki ne kerüljön olyan helyzetbe, mint amilyenben szüleink voltak keresztneveink anyakönyveztetésének idején.

Zavaros közelmúltra bukkanunk, ahol a jók egyben rosszak is, az agresszorok maguk is áldozatok, és a sorsok különös módon összefonódnak, körkörösen egymás farkába harapnak, mint Karinthy két macskája, aki álmában volt, s akik kergetik egymást.