VÉLEM ÉN

Ki tudja, hányadik cikk íródik ebben a témában, ki tudja, hányszor és hányan akartak valamit elérni, hatni a kormányra, hatni Orbán Viktorra, hatni a hatalom képviselőire, hatni az ellenzékre, de alapvetően az egész társadalomra, ám hiába. Minden hiába.

Ha a tüntetők szobrot kapnak, minimum ott kell állnia mellette a szolgálatteljesítés közben megsérült rendőrök emlékművének is. Akik életük kockáztatásával is megvédték a város népét a szervezetten fellépő szélsőjobbos utcai harcosok pogromjától.

Segítjük az energiaintenzív kis- és középvállalkozások fennmaradását az energiaválság idején, gyármentő programot hirdettünk (trallala), hitelprogramot indítottunk a vállalkozások megsegítésére (trallala), működtetjük az árstopok rendszerét (prity, prety, prüty).

Most már azt hiszi, elnökként tényleg lelőheti (lelövetheti) politikai ellenfeleit, akkor sem vonható büntetőjogi felelősségre, de elborult elméjét ide már tényleg nem érdemes követni. A lényeg a számokban van...

Hozzunk létre bármit, képet, robotot, szoftvert, zenét, bérszámfejtést, egy emberibb hangot a boltban, az utcán, csak úgy magunknak. Ha nincs igazam, akkor legalább haszna volt. Ott vagyunk mindannyian, ennek a sűrű ködnek a takarásában. Találjuk meg egymást!

A politikai osztály tagjai még arra sem tartottak méltónak bennünket, hogy gratuláljanak a születésünk évéhez, ehhez a sajtótörténet ritkasághoz, a kulturális értékhez, amit egy 150 éve napilap jelent. Pedig egy ilyen gesztus senkinek nem kerülne egy fillérjébe.

Nézze csak, főnök, miket irkált ez a komenistagyanús költőcske: „Óh, én nem igy képzeltem el a rendet. Lelkem nem ily honos.” Utánanézzek a kartotékjában, hogy rajta van-e Brüsszel fizetési listáján?

Az Ukrajna ellen folyó agresszióval kapcsolatban nincs káosz az európai politikában, legföljebb némi zavar, de azt az Orbán-kormány okozza. Ha csatlakoznánk a többiekhez, megszűnne a zavar. Igaz, kulcsállam sem lehetnénk. Mármint az oroszok kulcsállama.

Komikus, hiszen hatályos jogszabályok útján is kezelhető kérdést problémává növesztve egy újabb (só)hivatalt hoz létre a hatalom, hizlalva az állami bürokráciát. Kevésbé vicces, hogy mennyi adóforintot költ el a többi között a vezető mesés fizetésére.

Társadalompolitikai cél lehetne az uniós reintegráció, az euró bevezetése, az egészségügy, valamint az oktatás reformja. Mivel érvényes célok nincsenek, ezekhez nem tud a kormány értelmes gazdaság-, illetve költségvetési politikát sem rendelni.