VÉLEM ÉN

Amikor a kormányzati kampány zsidóellenes indulatot gerjesztve egy közismert zsidót tesz felelőssé „a magyarok” sanyarú sorsáért, akkor valamiért nem érvényesül a máskor fennen hangoztatott zéró tolerancia.

Lebírhatók? Túlharsoghatók? Legfeljebb, részben, epizodikusan. Minél keletibb, minél balkánibb egy ország, minél intézményesültebb a seggnyalás, a lelki durvaság, a hatalmi cinikus "nekünk mindent szabad", annál nehezebb.

A beszélgetés tartalmi szempontból kifogástalannak hatott, az amerikai történelemben járatos professzor hiteles képet vázolt a százéves korában meghalt külpolitikusról. Amikor viszont a németországi indulását jellemezte, a szülővárosát, Fürth-öt fürsz-nek ejtette.

Egy csíkszeredai ügyre gondolok most, egy sokáig abuzáló tanárra. Az ügy kirobbanása után a bántalmazó azonnal kapott állást. Egy, a magyarországi adófizetők pénzéből odatelepített fociakadémián.

A "magyar siker" ott sántít, hogy a hét éve létező "gyakorlati támogatási program" nem Ukrajna háborús erőfeszítéseit, hanem NATO-tagságra való felkészítését szolgálja. Semmi módosítás nem történt, a tagállamok részvétele ebben mindig is önkéntes volt.

Az ötletet Fodor Gábor dobta be, a szélsőjobboldali Mi Hazánk öntötte formába, a kormánypárt pedig – amely máskülönben rendre lesöpri az ellenzéki javaslatokat – feltűnő nagyvonalúsággal lehetővé tette, hogy az indítvány gyorsan a parlament elé kerüljön.

A legcsekélyebb mértékben sem érdekel bennünket, hogy valamennyien kesztyűbábok vagyunk, éppúgy, mint a Fidesz–KDNP országgyűlési képviselői. Nincs különbség közöttünk: együtt vagyunk felelősek azért, hogy ilyenné tették az országot.

Pottyondynak mégis igaza van. Próba-szerencse. Ha nem sikerül is más, mint felszámolni a néma, cinikus és cinkos hallgatást, mint valahogyan jelezni, hogy nőkről és/vagy polgártársainkról nem lehet így beszélni, már akkor megérte.

Nagyon szép kiállás az ügyünk mellett, egyben kissé szomorú helyzetjelentés hazánkról. Az alábbiakban található sorokat olvasva kicsit melankólikus érzés fogott el az “itt élned, halnod kell” kötelezettségemre gondolva.

Jó, de miért hazudják le a nyilvánvalót? Miért nem zavarja őket a Sánta Kutya-effektus? Szerintem direkt csinálják. Bizonyítani akarják, hogy nekik mindent szabad. Szokja meg a választójuk, hogy egyik nap ez, másik nap az a szöveg. Ne kérdezz vissza, ne emlékezz!