VÉLEM ÉN

Hiába, nincs szebb a férfibarátságnál, az ember szeme könnybe lábad. Pláne, hogy az egyik írás felszólítja Navracsicsot: ha már a politikai futballban „az ellenféllel játszik össze”, „jobban teszi, ha mezt cserél, vagy a partvonalon kívülre vonul”.

A lap szerkesztőségének megszokott támogatásával a Mandiner fent említett keretlegény-kommentszekciója pompás lehetőséget kap az újabb rutinszerű, sunyi és aljas zsidózásra, „Kleinezésre” stb., ahogy az már meg is történt.

Látod, az állam dolgozik, te csak aludjál kicsi lakosság, mire felébredsz, addigra az erdő is kinő, a sétány is elrothad, az OLAF még el se indult, és te úgyse fogsz emlékezni semmire. Tán csak az a szó kísért majd, de azt sem érted, hogy "Integritás".

De Sulyok Tamás, egyelőre, hallgat, feltételezem aszerint cselekszik, ahogy a Fidesz agit.prop. osztálya előírja neki. Vagyis úgy, ahogy ez az osztály szokott a kellemetlen dolgokra reagálni: hallgat. Értem én persze, mégiscsak lehetetlen helyzet lenne, ha...

Piszokul hálátlan Dmitrij Medvegyev, az orosz politika megmondóembere, szolgálatos „rossz zsaruja”. Ha már hírbe hozott minket, ha már ilyen nagylelkűen osztogatja a másét, igazán adhatott volna többet is Magyarországnak...

A székelyek, bár a Nyerges-tetőn még megvívták a maguk thermopülai csatáját az osztrákokkal, hősies harcuk ellenére elbuktak, és a híres Gábor Áron, a tüzérség parancsnoka is meghalt. Ez lenne a B terv?

A politikai elemzők ettől persze még mindent mondhatnának. Kifogásolhatnának benne bármit. Bírálhatnák bármely részletét. Ha kedvük tartja, akár gúnyolhatnák is… Csak egyet nem mondhatnak rá. Azt, hogy nincs. De azt teszik.

Valóban újabb megváltóra, ráadásul a népnyúzó, országkifosztó oldalról érkezett, de azzal csak a szlogenek szintjén szembeforduló, az érdemi leleplezésekkel adós vezérre van most szüksége ennek az országnak?

Még névrokonok, druszák is akadnak ebben a különös, halhatatlan famíliában. Például Orbán. Akinek a lelke igencsak hozzászokott a sétifikáláshoz. S a másik, akinek nem tudjuk, milyen lehetett a süvege, de aki azt fölteszi, az nyilván sokat vett be a jóból.

És mikor mi, hagyományok szerint családfők, már-már egyedül maradnánk a mindenségben, amikor már-már megcsap az űr hidege – ti ránk mosolyogtok, és mi érezzük, hogy nagy, nyers életillatokat kerget felénk a szél...