VÉLEM ÉN

A tágabb közélet szinte katatón állapotból ocsúdott fel a kegyelmi botránytól a „táncolj, Tóni!”-ig futó eseménylánc nyomán, és most a kómából ébredés összes lehetséges mellékhatása fenyegeti, értelemszerűen a gyors visszazuhanást is beleértve.

A világ vezetői, köztük az Amerikáé, azonnal elítélték a terrortámadást és együttérzésüket fejezték ki az orosz néppel. Talán mégsem rothad és hanyatlik annyira a Nyugat és Európa, mint ahogyan azt egyes szélsőséges politikusok hirdetik.

De ők legalább mondtak valamit. Azoktól, akiktől leginkább hallanunk kellene, mi is történt valójában a kegyelmi- vagy a Völner-Schadl ügyben, nem kapunk semmi magyarázatot. Persze ez is egy tévésorozat; úgy hívják: reality. 

Most úgy látszik történt valami Orbánék háza táján, annak örvendek, hogy esetleg a jövőben engem is, a liberálisokat is magyarnak tekint, ez nem rossz fordulat. De én nem szeretnék Orbán Viktorral beszélgetni. Ugyanis oldalak vannak. Nagyon is.

Sulyok Tamásnak akkor volna esélye, hogy megússza a további megaláztató leleplezéseket, ha Orbán Viktor a rendeleti kormányzás keretében átmenetileg, vagy akár véglegesen – bolsevista trükknek minősítve – betiltaná a történeti kutatásokat.

Ha a náciként élő, náciként gondolkodó és cselekvő apját filoszemitának mondja, azzal a kifosztottak és meggyilkoltak emlékezetét éppen úgy a gúny tárgyává teszi, mint azokét, akik életük kockáztatásával próbálták menteni a jogfosztást elszenvedetteket

Tényleg olyan büszke arra, hogy ide tartozik? Komolyan ennyire menők a vámpírok? Rajta maradt netán az Alkonyat-tripen? Hogy érzi magát a kilakoltatott családok gömbölyödése láttán? Nem játszana nekik legalább egy szép dallamot?

Fontos, hogy tisztázzuk: bármi jön elő esetleg a magánéleti szálon, nem változtat azon a tényen, hogy a kormány nem méltó többé a közbizalomra – mint ahogy anno Gyurcsányt sem mentette meg a bukástól, hogy egyébként remek családapa.

Sok év múltán maga a főorvos is elismerte: Hrabal bizony nem etetett galambokat, hanem levetette magát az ablakból. Halála nem baleset volt, sem pedig közönségnek szánt performansz. Hogy lényeges-e ez egyáltalán? Igenis az.

Igen, amit Magyar mond, eddig is tudtuk, és sokan, sokszor el is mondták. Hatástalanul. Most ugyanaz egy volt belső embertől pusztító hatással bír, és a rendszerre nézve következményekkel jár. Ez ilyen játék.