VÉLEM ÉN

Ha csak ezt az egyetlen emlékemet idézem is fel, döbbenten gondolok arra, hogy például a svéd király vagy egy keleti császár fiaként nem lehetett volna részem e csodás kalandban sem. Hogyan cserélhetném hát el a bárkiével is a gyermekkoromat?

Idehaza a meritokratikus elvet a politikai hovatartozás, a szekértábor-ideológia, a „mi kutyánk kölyke” mindent felülíró szempontja rúgja fel: messze nem a teljesítmény számít, hanem az, hogy az érintett hűséges-e, lojális-e...

A kicsontozott vádiratból így is kiderült, hogy a honatya közben tanúkat fenyegetett, nyomozókat próbált megkenni, sőt, kérésére a Fidesz frakció törvényt fogadott el, hogy Simonkáéknak ne kelljen 410 millió forintot visszafizetni a közösbe.

Én másmilyen függeléket is hozzátennék az életműhöz. Olyan kéziratokat, amelyeket a Mester olvasott először. És amelyekről véleményt mondott – vagy írt. Ettől lenne igazán teljes az arckép. Mert azí rói életpályák láncszerűen kapcsolódnak egymásba.

Ez a „pozitív dinamika” arra is figyelmeztet, hogy itt valami nagyon félrement. A kormányfő túlságosan bízik saját megérzéseiben. Az egyensúlyozás végül is nem pávatánc, és ha azt akarja, hogy komolyan vegyék, akkor tánclépéseit nem mérheti el

Nem állítjuk, hogy Erdő Péternek nem lenne esélye egy pápaválasztáson, hiszen a konzervatív körökben, például az afrikai főpapok körében, van befolyása. De azért nem ártana tájékozódni egy-egy „tuti” értesülés közhírré tétele előtt.

A vallási vezetőket talán megnyugtathatja, hogy akik (megfelelő feltételek mellett) megengednék az eutanáziát, azok sem tennék kötelezővé. Akik a kategorikus tiltást követelik, ebből is tanulhatnának talán.

Dezse közben pislogva próbálja ellensúlyozni Gábor indulatait, bedobja még a kereszténységet is, de hát küzdelme teljesen reménytelen. Ez a gyűlölet és annak bizarr igazolási kísérlete, ugyanis nem valamiféle vadhajtás: cél és küldetés.

És persze nagyon fontos, hogy Ferenc pápa ugyanebben a beszédében „különösen aggasztónak” nevezte az elmúlt hónapokban megnövekedett számú antiszemita cselekményt, ám ha már október 7-én rögtön elítélte volna a brutális terrorakciót...

A magányos csak a magányát, meg a reményét adja a szuverén politikához, az echte magyar nemzeti melldöngéshez, a világbíró orosz küldetéshez, meg a többihez, amit a sámánok előszednek a ládafiából. Szokott lenni nagy boldogság.