VÉLEM ÉN

Mindvégig outsider volt és ezt ő is tudta. Ennek a szerepnek általában meg is felelt, bár olykor prüszkölt egyet-egyet. Mostani hallgatása azonban szerintem arra utal, hogy elengedték a kezét. Elhasználódott, a jelenlegi politikai elit már nem számol vele.

Elképzelni sem lehet ennél nyomasztóbb helyzetet a magyarországi reformátusok számára. A külső nyomás és a belső meghasonlás jelei pár órával a döntés után máris jelentkeznek. Számolatlanul özönlenek a kárörvendő, gúnyos vagy élesen elítélő kommentárok.

Tarlósnak, akinek állítólag „mindig is szívügye volt a bicskei gyermekotthon”, pontosan tudnia kellett, hogy olyan személyt terjeszt elő, aki ellen 2011-ben már folyt egy (felületes és sikertelen) vizsgálat pedofília miatt. Akkor most ki is a felelős?

Mint egy óriási üstben, keveregni kezdett az a massza, amibe azért tizenvalahány év alatt a maga szintjén és a maga környezetében mindenki belekóstolhatott, és szép lassan és reményt vesztetten beletörődött.

Most sokan lehetnek olyanok, akik azt mondják, hogy ha az influenszerek előjöttek, akkor majd vissza is mennek virtuális játszóterükre. Ha nem, vissza kell őket gyömöszölni oda. Miközben tudják, hogy a lefejt tejet sem lehet a tőgybe visszatölteni.

Aratónak – az azóta már eltüntetett – néhány ezer karakter leütésével sikerült elérnie, ami láthatóan kifogott a teljes propagandagépezeten: a kormány szájíze szerint tematizálni a két politikus gyászos kivonulását a honi közéletből.

A viharsarki szpáhi már megkapta a fermánt, de még évekig húzódhat az ítélet végrehajtása. A jelek arra utalnak, hogy a budai pasa egyelőre nem csip-csup adóügyekkel van elfoglalva, hanem a gyermekvédelmi törvény körüli botránnyal.

Balog egyenlőségjelet húzott a pedofília védelmezése miatt megingott székéért vívott harc és zsinati elnök elődeinek az egyházért vívott harcaival, magát Hegedűs Lóránt, Bölcskei Gusztáv és Szabó István szellemi örkösévé tette a harcban...

Arcpirító szégyen, hogy a mai magyar kormány egy gyilkos szörnyeteg barátjává szegődött, annak kitartottja, kézben tartott ügynöke lett. Az orosz elnökkel való kapcsolatában a magyar kormányfő szuverenitásának maradéka is elveszett.

Magáról beszél végig. Nem említi a gyerekeket, zéró egész nulla empátia érződik belőle az áldozatok iránt. Konkrétan az egyik, elvileg gondjára bízott gyerek később megölte magát. Nyoma nincs a szövegben bármilyen megrendülésnek...