VÉLEM ÉN

Ha pedig csodával határos módon a királyt a trónról sikerül lerángatni, Péter herceg lesz az utódja, az új jóságos király, s kezdődhet minden végre elölről, újra. A nagy felfordulást a kukacok nézik a legunottabban. Tudják jól, hogy ők így is, úgy is jóllaknak.

Vesztes lesz a közbizalom, így szükségképpen a demokrácia is: nincs már messze a nap, amikor arra ébredünk, hogy egy felvételen mondjuk Magyar Péter vall a saját hangján „őszintén” a drogokhoz, az állatokhoz vagy Soros Györgyhöz fűződő kapcsolatáról...

Lázár valódi válaszokat nem adott. Azzal nincs bajunk, hogy a szemén is látszik: tetszik neki az a helyzet, hogy ellensége, Rogán Antal van a célkeresztben. Azzal azonban igen, hogy szellemesnek szánt nyilatkozataitól semmivel sem lesz jobb ez az ország.

Igazi gyöngyszemek Donald Trumptól: „Belgium, az egy gyönyörű város”; „Lelőttek valakit egy párizsi rendőrőrszobán: Németország tele van bűnözéssel”; „Kínának nincs közös határa Indiával” (van, méghozzá elég hosszú).

"Gyerünk vissza Ázsiába! Bejöttünk – agg krónikások szerint – hős Álmossal s Árpáddal és társaival. Menjünk vissza Rakovszky Stefi, Lengyel Zoltán, ifj. Móricz Pál s a többi nyomában. De menjünk, míg – lehet…”

Helyettük jöttek a fiatalnak vagy magasan kvalifikáltnak – sőt, demokratának is – kevéssé mondható, de legalább NER-hez hű pártkatonák. Miattuk nem fognak hazatérni a külföldön élő magyarok. Sőt, még többen mennek majd el.

Úgy érezték, hogy máris ismerik, pedig persze nem, ez lehetetlen lenne is, mégis ismerősként beszélnek hozzá, még nem mennének haza, kérdezik, panaszkodnak neki („Romániában is jobb”) kézről kézre adják a mikrofont.

Most nem jönnek és nem kopogtatnak ismeretlenek. Már a kilencedik helyi és az ötödik uniós voksolás előtt állunk. A választások szabadságára a jelen hatalmi viszonyok árnyékot vetnek, de a mi szabadságunk ma még rajtunk múlik, ha élünk vele. 

Aki Magyar Péterbe helyezi bizalmát, az sajnos nem vakmerő, sokkal inkább csak vak. A slim fit inges messiásjelölt ugyanis – hiába igyekszik a hatalom és a rendszerkritikus tábor egyaránt negligálni a tényt – igenis a politikus kaszt tagja.

Az meg csak az én személyes bajom, hogy akkor tíz évig teljesen feleslegesen dolgoztam – demokráciáért, egy olyan országért, ahol hergelés helyett észérvek vitatkoznak és egy országért, ahol következménye van a dolgoknak.