VÉLEM ÉN

Mostanában, sajnos vagy sem, nem úgy rendeznek, mint Harag György, és nem úgy játszanak, mint Elekes Emma vagy Zsoldos Árpád, nem is úgy írnak kritikát. Nem úgy élünk, nem úgy vagyunk művészek, és nem úgy halunk. Nem a múzeumban élünk...

Egy Hamász-terrorista börtönben töltött ideje alatt átlagosan havi 375 dollárt kap, ami a gázai hivatalos átlagfizetéshez hasonlítható. De ennél többre is számíthat, akár havi 3000 dollárra is, a börtönbüntetés hosszától és a bűncselekmény súlyosságától függően.

Aki a hatalom csúcsait célozza meg, és el is éri azokat, már nem kizárólag önmaga ura. Egy elnök, egy miniszterelnök kénytelen egységes egésszé összegyúrni saját politikai krédóját, nemesnek tartott céljait a koalíciós kompromisszumokkal...

Elfelejtettem a közönség előtt megköszönni a magyar kormánynak, hogy annak idején támogatta Bernády Györgyöt a Kultúrpalota építésekor, a Fidesz nélkül Bolyai sem tudott volna semmit csinálni, Kós Károlynak is ti adtatok papírt-ceruzát, hogy rajzoljon…

Ha Tőkéssel szemben nem voltak erkölcsi aggályaik, Magyart miért támadják ugyanazért? Ha Magyart nadrágszíjas plakátokkal várják, miért nem helyeznek el hasonlókat a tusnádfürdői tribün köré is? Csak nem ezért, mert egyikük a mi kutyánk kölyke?

Mielőtt eluralkodna rajtunk a háborús pszichózis – az a dolog, amellyel a magyar „béketábor” úgy vádol mindenki mást, hogy közben minden erővel építi az övéiben a közvetlen háborús veszély tévképzetét –, érdemes egy pillantást vetni az okokra.

Számomra a hitelesség határán mozgott. El tudom fogadni, mert nem került önellentmondásba, és a változás önmagában is vonzó lehetőség. Ezzel együtt határozottan hiányoltam, hogy Baján érvényes, nekünk fontos gondolatai nem igazán voltak.

Rengeteg érzelem mozog a politikában, és a hatalommal való visszaélővel szemben megjelenik a bosszú, a harag, a bizonytalanság, a félelem, a beletörődés, a tehetetlenség. A sok frusztráció a végén megöl. Ez egyfajta leépülési sorrend is...

Mivel Meloni azt reméli, hogy az általa vezetett pártcsalád, az ECR a hatalom közelébe kerülhet Brüsszelben, esze ágában sincs összefogni az Identitás és Demokráciával. Ebben ugyanis több olyan politikai erő jut szóhoz, amely egyértelműen ellenzi Ukrajna megsegítését.

Ez a tulajdonképpen primitív történet önmagában szolgáltat magyarázatot arra, miért csinálják ezt az Orbán-pártok. Kormányzás helyett tizennegyedik éve kampányolás zajlik, a választási időszakokban pedig rátesznek még egy lapáttal.