VÉLEM ÉN

A beszéd egyáltalán nem ünnepi, hanem inkább civilizációellenes, műmagyar, helyenként a harmincas-negyvenes évekbeli Horthy-, majd a nyilas uralom légkörét lebegtető gyűlöletbeszéd volt. Hitler a berlini bunkerban.

A 13. pont lehetne: a határon túli magyaroknak lehet állampolgárságuk, de szavazati joguk ismét csak minimum nyolc év állandó/életvitelszerű magyarországi tartózkodás után lehessen. Különben nem nyerhet senki a Párt ellen.

Éppen az igényel tiszteletet a mű szerzőjének, aki a lehető legprofánabb okból, perecek és szendvicsek értékesítését növelendő változtatja meg a darab világszerte megszokott, immár nagyjából kilencven éve bevett módját. Finoman szólva is: öngól!

Völner már korábban is üzent ezt-azt, persze jó sakkozóként előbb a parasztáldozat lehetőségét villantotta fel, a NER-ben totálisan súlytalan rendszerbohóc Bayer Zsoltot említette név szerint.

A nemzet egyik vagy másik feléről nem csak Orbán Viktor mondott le, az ő híveinek sem próbál meg senki ígérni valami mást. Kísérlet sincs már rá, hogy megpróbáljunk magyarok így együtt lenni, és együtt örülni annak, hogy a forradalom estére győz.

Az olimpiát és a sportot nemegyszer tették már diktátortörekvések és háborús ideológiák szolgálóleányává. Ma is sok helyütt örömest vásárolnának vele legitimációt a békésebb világ szalonjaiba. Mosdatva a színtiszta szalonképtelenséget is akár.

Alexandra teszi a dolgát. „A nemzet fővárosa ma Gyurcsány Ferenc kezében van. Ő csinált főpolgármestert Karácsonyból.” Aha. Kálmán Olga DK-s indítása az előválasztáson meg csak trükk volt. Nesze neked, tele vagyunk beáldozott nőkkel.

Ez egy sajátos diktatúra, keresik is rá az elemzők a megfelelő kifejezést, mert hát nincs fekete autó a ház előtt, nincsenek betiltva sajtótermékek, hivatalosan van ellenzék, és látszólag parlament is van.

Orbán Viktor kétségtelenül sokkal jobb szónok, és nemcsak annyival, amennyivel gyakorlottabb, de ez most semmit sem számított. Mert amíg ő képzelt ellenségektől próbálta megvédeni a hazát, Magyar Péter a valóditól.

Akár bevonulunk Brüsszelbe, akár nem, a Helytartótanács nem fog ott reszketni, ugyanis nem a fővárosban van a székhelye, hanem a birodalomnak alávetett országban, tehát nálunk. Először Pozsonyban, majd 1785-től Budán. Úgyhogy itt méltóztassék reszketni.