VÉLEM ÉN

Sok év múltán maga a főorvos is elismerte: Hrabal bizony nem etetett galambokat, hanem levetette magát az ablakból. Halála nem baleset volt, sem pedig közönségnek szánt performansz. Hogy lényeges-e ez egyáltalán? Igenis az.

Igen, amit Magyar mond, eddig is tudtuk, és sokan, sokszor el is mondták. Hatástalanul. Most ugyanaz egy volt belső embertől pusztító hatással bír, és a rendszerre nézve következményekkel jár. Ez ilyen játék.

Amióta Magyar Péter berobbant a nyilvánosságba, lényegében ugyanazt csinálja, amit csúcskorszakában a neje. Kisebb stábbal dolgozik, de napjában többször is megszólal, egyelőre azonban nem akarja kielégíteni az angolul tájékozódók kíváncsiságát.

A NER – mint minden diktatórikus rendszer – túlélésének záloga, hogy meddig sikerül efféle kutyakomédiákkal elterelni a figyelmet a valódi problémákról, meddig képes az aktív dühöt passzív kétségbeesésbe és tompa csodavárásba terelni.

A vadonatúj luxusszálló – a harminc másik mellett – szintén Istváné és Ráhelé. Itt egyes vendégekre szabják a terveket, az egészségügyi, szépségipari, dietetikai, rekreációs kezeléseket – hat napra kétmillióért. Négy napnál rövidebb időre be sem teheted a lábad.

Az, hogy valaki szereti-e a Fideszt, valamint a párt örök és megbonthatatlan vezérét, Orbán Viktort, minden mást felülír. Magyarországon a törésvonalak ugyanis nem a jobb- és a baloldal között húzódnak, ugyanis már jó ideje két Magyarország létezik.

Nem messiást találtak most sem, hanem Barabbást. Az igazságot nem hiszik el soha, csak a hazugságot. Ezért röhögi őket a diktátoruk, akinek lételeme a hazugság, és a hatalma a hazugság erejében van. Akárhogy is, ő adott megint egy hazugot...

Azért van ez így, mert mindannyian azt hisszük, hogy a szomszédokon, az ismerőseinken nevetnek. Szolgalélek őfelségén. Karrierista őfelségén. Betonfej őfelségén. Maradi őfelségén. ŐFELSÉGE őfelségén. Mindenkin, csak nem rajtam.

Sem Brüsszelben, sem az unióban nincs, Magyarországon viszont majdnem két éve van érvényben úgynevezett háborús veszélyhelyzet, ami felhatalmazást ad a kormánynak lényegében bármilyen intézkedésre, akár az alapvető jogok korlátozására is.

Ha ezeket a frenetikus eredményeket sikerült elérni menekülőpályán, ellenszél nélkül, olajozottan, könnyített menetfelszerelésben, akkor mi a bánatos veszedelem történt volna, ha nincs veszélyhelyzeti kormányzás és különleges jogrend?