VÉLEM ÉN

Egy parkban egy férfi megállt egy nagy fa alatt, és meredten elkezdte bámulni a lombját. Megkérdezték tőle: mit néz. „Egy óriáskígyó van a fán!” – válaszolta. A kérdező is kereste a kígyót, majd örömmel konstatálta: megvan! Egyre többen álltak meg...

Nálunk harmincöt évvel ezelőtt sem a nép szabadította ki a sajtót (meg az országot) a pártfogságból, hanem az állampárt engedte el; nem tudni pontosan, hogy miért, de nem a forradalmi helyzet hatására. Ilyen szerencsénk azonban még egyszer nem lesz...

Mint tudjuk, az a fő, hogy mi itt és most kimaradhassunk a harc mezejéről, ne a mi ifjúi szívünkből folyjék ki a vér. Nem szeretnénk, ha a mi ifjainkat vinnék háborúba, bár ezt senki sem kéri tőlünk, nem is fenyeget ilyen veszély, de olyan jó félni egy kicsit...

“A hegemónia ellen eredményesen csak ellenhegemónia szervezésével lehet fellépni”- tudjuk Antonio Gramscitól. A csúcshatás nem varázslat. A “HÁBORÚ” a politikai propagandában egyszerű bullying. Az erőfölény közönséges, zaklató érvényesítése.

Aligha növeli az immár független polgármester-jelölt esélyeit, hogy az adriai jacht fedélzeti pamlagján a hajdani győri elöljáró egyetlen ruhadarabot viselt: egy zoknit, amelynek talpán lyuk tátongott.   

No de, az a helyzet, hogy ebben a háborúpárti Néppártban benne ücsörög a KDNP, így az a sár, amit arra fröcsögtet a Rogán-művek, rá is hullik, tehát nem ártana tisztába tenni. Semjén és aprócska csapata kinek az oldalán van akkor?

Találkozhatni posztokkal, amelyek úgy kezdődnek: „Én olyan világban szeretnék élni…” Oda lehetne esetleg az utolsó sorba írni, hogy: "ahol jogom, hogy a személyes véleményemért, meggyőződésemért ne küldjenek el az anyám kóchengeres izéjébe".

Egy pályakezdő rabló és a kékszakállú Wágner úr arról társalog, hogy az alvilág királyát, Piszkos Fredet keresi az angol titkosszolgálat. „Alig hiszem, hogy bűntényről van szó. Nem említették, hogy betört volna, vagy pénzt lopott” – mondja az ifjú rabló.

Az egyetemi felvételit is más írta meg helyette, aztán hamisan állította be magát szupersikeres üzletembernek, hiszen egyrészt apja százmillióival kezdte, másrészt egyedülálló eredményként még egy kaszinót is csődbe tudott vinni.

Miféle ember az, aki néhány remélt európai parlamenti mandátumért képes feláldozni a köznyugalmat, a választás tétjeként háborút vagy békét, végső soron halált vagy életet nevezve meg? Belegondolni sem akarok, hova emelik a tétet 2026-ban.