VÉLEM ÉN

Fura hely ez a mi kis országunk, ahol vébédöntő helyett döntővébét lehetne rendezni. Szobordöntővébét. A versenyben akárhány fős csapatok indulnának, a képzőművészek kigondolnának valami rendszerkritikusat, és a bátor futballhuligánok másnapra ledöntenék.

Csernus hangsúlyozta, bár gyönyörű országban élünk, és minden lehetőségünk meglenne arra, hogy jól érezzünk itt magunkat, erre azért nem vagyunk sokszor képesek, mert érzelmileg nem vállalunk felelősséget, nem viselkedünk felnőttként. 

A fideszes kormánysajtóban többet fenyegetőznek az atomháború lehetőségével, mint az orosz köztévében, a youtube-on immáron a mesefilmek előtt is egy olyan fizetett hirdetés megy le, amin minden ellenzéki komornyikruhás hazaáruló...

Nesze neked szuverenitásvédelem! Fentiek alapján ez egy olyan egyezmény, ami alapján szó szerint MINDENT megtehet a kormány a kínaiakkal megegyezve. Érdemes akár hetente rákérdezni, hogy az egyezmény alapján történt-e további megegyezés.

A Napló című veszprémi napilap online változata „természetesen” nem számolt be Magyar Péter megnyilvánulásairól. Holott a közélet szorgos üstököse május elsején fölkereste az ajkaiakat, a devecserieket, a sümegieket, a tapolcaiakat és a veszprémieket.

Azóta annyit tettél hozzá az országhoz, hogy a házibarát szép szeméért pedofilügyeket sikáltál el. És nyilván nemcsak egyet. Nem véletlen a mély kuss a többi kegyelmi döntésről. Kimentettél még pár hasonló gazembert, ugye?

Hogy az esemény amúgy hivatalosan nem létezett, nem hirdették meg, nem reklámozták, ráadásul zártkörűre sikeredett, az mindenképpen innováció. Kitartó, kemény munkával elérték, hogy már nem cool fideszesnek lenni.

Ha az első negyedévben a költségvetési hiány kétezer-háromszázhuszonegy milliárd forint, akkor január hónapra hány gyurcsányozás esett a közmédiában? Márciusra hány magyarpéterezés? Adjátok össze a részeredményeket. Ahányszor csak akarjátok.

Messiásnak nem mi neveztük Magyart, egy ötfős, kollégákból álló csapat egyik tagja külön kérte, írjuk le: „eddig nem tudtunk hova szavazni, de most jön a messiás, látunk fényt az alagút végén”. Ha kérte, nincs mit tenni, akkor leírjuk. A messiás elhozta a fényt...

Ma választási kampány helyett randi tanácsokat osztogat a jelölt, vagy azzal kérkedik, hogy képes egy céges autót egyedül vezetni. A másik vállalhatatlan módon dicséri a számára kijelölt, de láthatóan zsákutcát. Kényszerben élni, ez ma az irány.