VÉLEM ÉN

Aki a hatalom csúcsait célozza meg, és el is éri azokat, már nem kizárólag önmaga ura. Egy elnök, egy miniszterelnök kénytelen egységes egésszé összegyúrni saját politikai krédóját, nemesnek tartott céljait a koalíciós kompromisszumokkal...

Elfelejtettem a közönség előtt megköszönni a magyar kormánynak, hogy annak idején támogatta Bernády Györgyöt a Kultúrpalota építésekor, a Fidesz nélkül Bolyai sem tudott volna semmit csinálni, Kós Károlynak is ti adtatok papírt-ceruzát, hogy rajzoljon…

Ha Tőkéssel szemben nem voltak erkölcsi aggályaik, Magyart miért támadják ugyanazért? Ha Magyart nadrágszíjas plakátokkal várják, miért nem helyeznek el hasonlókat a tusnádfürdői tribün köré is? Csak nem ezért, mert egyikük a mi kutyánk kölyke?

Mielőtt eluralkodna rajtunk a háborús pszichózis – az a dolog, amellyel a magyar „béketábor” úgy vádol mindenki mást, hogy közben minden erővel építi az övéiben a közvetlen háborús veszély tévképzetét –, érdemes egy pillantást vetni az okokra.

Számomra a hitelesség határán mozgott. El tudom fogadni, mert nem került önellentmondásba, és a változás önmagában is vonzó lehetőség. Ezzel együtt határozottan hiányoltam, hogy Baján érvényes, nekünk fontos gondolatai nem igazán voltak.

Rengeteg érzelem mozog a politikában, és a hatalommal való visszaélővel szemben megjelenik a bosszú, a harag, a bizonytalanság, a félelem, a beletörődés, a tehetetlenség. A sok frusztráció a végén megöl. Ez egyfajta leépülési sorrend is...

Mivel Meloni azt reméli, hogy az általa vezetett pártcsalád, az ECR a hatalom közelébe kerülhet Brüsszelben, esze ágában sincs összefogni az Identitás és Demokráciával. Ebben ugyanis több olyan politikai erő jut szóhoz, amely egyértelműen ellenzi Ukrajna megsegítését.

Ez a tulajdonképpen primitív történet önmagában szolgáltat magyarázatot arra, miért csinálják ezt az Orbán-pártok. Kormányzás helyett tizennegyedik éve kampányolás zajlik, a választási időszakokban pedig rátesznek még egy lapáttal.

Egyébként éppen Orbán és a Fidesz mutatta be a mai ellenzéknek, hogyan kellene viselkedniük akkor, ha a választás esetleg béna kacsát csinálna belőlük. Emlékezetes, amikor Orbán kitett egy órát – ennyi ideje van a kormánynak lemondani.

Ja, értem: a te fantáziádban az úgy van, hogy ő egyszer csak, amikor már több millióan mellette állnak, azt mondja majd nekik, hogy „Ja bocsika, nem is úgy gondoltam, mert én ezekkel igazából Orbánt akarnám megtartani, sorry! Le az ellenzékiséggel!