VÉLEM ÉN

Ünnepel a kormányzati nyilvánosság: újfent móresre tanítottuk a világot, jelesül Brüsszel elfoglalását követően megmutattuk a NATO-nak is, hogy velünk senki sem kukoricázhat. Íme egy szolidabb cím a Magyar Nemzet oldaláról:

Az LMP kompromittálódása túlmutat a budapesti főpolgármester-választás ügyén; sőt, még csak nem is arra a kérdésre keresem a választ, vajon tényleg Orbán Viktor beépített embereivel van-e tele az ellenzék.

„Ha bármilyen üzenetük van, azt szívesen kézbesítjük Moszkvának”, jelentkezett önként a postás szerepére Szijjártó Péter külügyminiszter a svájci békecsúcson. Meg is indokolta mivel érdemelte ki a tisztes beosztást a valaha szebb napokat látott magyar diplomácia.

Minden idők leghazugabb és legszégyenteljesebb kampányát koronázta meg az a kutyakomédia, amit Orbán Viktor Jens Stoltenberggel közösen adott elő. Mindketten saját pecsenyéjüket sütögették, hülyének nézve a tisztelt publikumot.

Utána is, másodszor is megválasztott államelnökünk fáradságot nem kímélve vakációzott télen, nyáron változatos luxushelyeken. Közben időt szakított arra is, hogy lecsapja ülepét Brâncuși világhírű kőszékére A csend asztalánál.

Korábbi tapasztalatok alapján a két jogorvoslati fórumon a kormánypártok által támogatott Vitézy számíthat kedvező elbírására. A Kúria döntésénél sok múlik ugyan a bírói tanács összetételén, az AB esetében azonban nem kétséges, hogy ki felé lejt majd a pálya.

Magyar Péter a NER eltüntetésére nem vállalkozik, számára a cél Orbán Viktor leváltása és helyének elfoglalása. A kakukk sem bonyolódik saját fészek építésébe, inkább eltávolít egy tojást a gazdamadár fészkéből.

A politika műfajilag az a fajta piszkos utcai bunyó, ahol az összes érintett azt játssza, hogy mindvégig ragyogóra vikszolt golfcipőben, fehérkesztyűben tartott egy szál harangvirággal harcolt. Aztán a versenyben az győz aki nagyobbat hazudik.

Már nem Mussolini rendszere lesz, hanem Salazaré vagy Sztáliné. A nemzetbiztonsági szervek negyedéves terv szerint fogják termelni a hazaárulókat, szuverénebbek és autonómabbak leszünk, mint egy önkielégítés.

Most a sport „nemzeti”. Azaz pártos. Drukkolni nem érzelem dolga, hanem kötelező. "Ki nem ugrál, büdös román.” Te büdös román vagy? Nem? Akkor ugrálj, vazze! Minden vereség győzelem, Orwelli dolog. Mint a politikában. Nincs olyan, hogy veszít a csapat.