VÉLEM ÉN

Bakker, öreg, az rendben van, hogy a pénzünkből akarod meghódítani Szíriuszt, de valamit azért mondjál már arról, hogy mikor lesz vége a drágulásnak, hogyan lesz élhető egészségügy, oktatás, tömegközlekedés, és egyáltalán...

Orbán Viktor előszeretettel ugrasztja egymásnak a különböző társadalmi csoportokat, a két tábor összeugrasztása olyannyira sikeres, hogy a friss hírek szerint az orbánisták még a jobbközép Tisza Párt hívei közé is kézigránátot dobnának.

Csak a biztonság kedvéért ismételjük meg, hogy jól értettük-e: „Az a fajta kultúra, hogy egy állatot szórakoztatás céljával ölünk meg, elvezetne minket az emberek szórakoztatás céljából való megöléséhez is, mert mi is állatok vagyunk.”

Az egész kegyelmi ügy lassan a feledés homályába vész; már senki nem zaklatja kérdésekkel sem Orbán Viktort, sem Balog Zoltánt, sem pedig Novák Katalint. És közülük csak Novák költözik, költözött. Mindenki halkan belelépett, illetve ellépett…

Öröm az ürömben, hogy bár oligarcháink tengeri luxusjachtjai ezer–kétezer liter dízelt is elfüstölnek óránként, ezek biztonságos és kiegyensúlyozott ellátását nem akadályozza Magyarország orosz olajfüggőségének bizonytalansága.

Az égbekiáltó igazságtalanságot már nem lehetett jóvátenni. Csak posztumusz választhatták az amerikai futball hírességei közé, nyilváníthatta „az évszázad amerikai sportolójának” a washingtoni képviselőház, tüntethette ki érdemrenddel Joe Biden.

Támadt néhány innovatív, hangulatelemi ötletem. A titkosszolgálatot például átnevezhetnék Alkotmányvédelmi Hivatallá, ilyetén adná magát a rövidítés: AVH. Na, jó, ez rossz vicc lenne. Ugyanakkor érdemes volna harcot hirdetni a hanyatló Nyugat ellen...

A magyar kormány hidegháborús hangulatú narratívát vezetett be. Hangneme a szövetségesi vita józan kereteit fényévekre elkerüli. Elszántan küzd az orosz érdekekhez közelálló békéért, közben propagandaháborúba fogott szövetségesei ellen.

Velem már több év eliramlott, mint Petőfivel, ez azonban senkit nem vigasztal a közelgő vég előtt. Szeretnék minden lelkifurdalástól, szégyentől, aljasságtól megszabadulni, és elindulni az istenek ellen könnyű, fehér ruhában.

Már nem jöttek az eredmények, de amit akart, megkapott, a sportág szereplői lesték a kívánságait. Azt is csendben tűrték, amikor Hosszú benevezett egy versenyszámra, majd visszalépett, megfosztva éremesélyes csapattársát a szerepléstől.