VÉLEM ÉN

Nem zárhatjuk ki, hogy az ENSZ, az UNRWA vagy a Vörökereszt valamelyik tejpor- és bébitápszer-szállítmánya elkeveredett a teherhajón, és helyettük a burmai Népjóléti Minisztérium lókórházi kedvesnővéreinek szánt gépkarabélyokat és lőszereket rakodták ki.

Lehet, hogy jobb lenne nekünk, ha közel harmincöt éve nem engedjük át az MSZMP lelkeseit, a KISZ kivagyijait, mint például Kövér Lászlót, aki az MSZMP Központi Bizottsága Ifjúságkutató Intézetének munkatársaként írta rólunk a hangulatjelentéseket

Orosz gázárunkról az Eurostatnál az látszik, hogy Putyin, utolsó uniós csatlósukként, nemhogy a nyugati tőzsdénél, de a legtöbb EU-tagállam orosz díjánál is magasabb tarifát szab ránk, mire a Fidesz-propaganda két év alatt annyit tudott kinyögni, hogy „ez butaság”.

Elsősorban nem a tanultabb ellenzéki szavazó elbizonytalanítására szánják, a deklasszáltabb, elöregedett fidesz-tábor tagjait akarják elriasztani Magyartól. Azaz: a fidesz agytrösztnél reálisnak látják, hogy Magyar megbonthatja a tábort.

Hogy csak néhány nevet említsek: Lovas István, Tóth Gy. László, Bencsik András, Bayer Zsolt, Pilhál György, Csurka István, Szalay Károly, Bencze Izabella, Kötter Tamás, Apáti Bence és a sor vég nélkül sorolható, Soltész Miklós államtitkárig.

Csak a megerősítés végett: a két hazaárulózás között (az időtől eltekintve) pusztán annyi a különbség, hogy az első magyar belügy maradt, a másodikat viszont egész Európa láthatta; minden más körülményt tekintve kísérteties a hasonlóság.

A tüntető szívélyesség, ahogy a magyar fél az orosz partnert kezeli, félreérthetetlen üzenet, túlmutat a „konnektivitáson”, a gazdasági megfontolásokon; a szemérmetlen, nyílt szimpátia sokadik megnyilvánulása ez az agresszor iránt...

Az a benyomásom, hogy 1977-ben Esterházy Péter még csak a képmutatást, az álszentséget akarta jellemezni. Már itt is túllép az egyénítésen, mondása azonban a Kádár-korszak egyik kulcsmondatává csak a regény megjelenése után vált.

A hit mellett azonban ott a szekularizáció. „Annyira örülünk nekik, mint a kolozsváriak az untoldosoknak” – mondta nekem egy itteni szerkesztő. A városban sok a látogató, minden padon ül valaki, a forgalom kétségbeejtő, és ma talán még olyanabb lesz.

A Lövölde tér homokozójában megálmodott remekműve ma is etalonnak számít. Egyfajta mérföldkő a hazai építészetben. Felidézné, miként született meg a nagy mű, a Vargyinkai-homokvár? Pár mondatban csak, mert sietnem kell, ma még három helyen takarítok.