VÉLEM ÉN

Kelemen Hunor támogatása csak a vicc, a poén, a geg szintjén képzelhető el, és ennek semmi köze a magyar jelölt programjához, fellépéséhez, kampányához. Ez nem Kelement, hanem a román értelmiség egy részét minősíti...

A pénz azonban nagyobb hatalom a józan észnél és a morálnál, így azt kell megállapítanunk, remény sincs arra, hogy kiszabaduljunk egy narcisztikus, pszichopata hatalomőrült fogáságából, pedig olyan egyszerű lenne. Mégsem megy.

Megnyomta már valaki a csengőt? – kérdezi ingerülten a mögöttem álló hajléktalan, a babakocsis. A másik, aki korábban érkezett, megnyugtatja, hogy megnyomták, már jó ideje. Érdekes, hogy a sorban állók nem lázadoznak...

Nem zárhatjuk ki, hogy az ENSZ, az UNRWA vagy a Vörökereszt valamelyik tejpor- és bébitápszer-szállítmánya elkeveredett a teherhajón, és helyettük a burmai Népjóléti Minisztérium lókórházi kedvesnővéreinek szánt gépkarabélyokat és lőszereket rakodták ki.

Lehet, hogy jobb lenne nekünk, ha közel harmincöt éve nem engedjük át az MSZMP lelkeseit, a KISZ kivagyijait, mint például Kövér Lászlót, aki az MSZMP Központi Bizottsága Ifjúságkutató Intézetének munkatársaként írta rólunk a hangulatjelentéseket

Orosz gázárunkról az Eurostatnál az látszik, hogy Putyin, utolsó uniós csatlósukként, nemhogy a nyugati tőzsdénél, de a legtöbb EU-tagállam orosz díjánál is magasabb tarifát szab ránk, mire a Fidesz-propaganda két év alatt annyit tudott kinyögni, hogy „ez butaság”.

Elsősorban nem a tanultabb ellenzéki szavazó elbizonytalanítására szánják, a deklasszáltabb, elöregedett fidesz-tábor tagjait akarják elriasztani Magyartól. Azaz: a fidesz agytrösztnél reálisnak látják, hogy Magyar megbonthatja a tábort.

Hogy csak néhány nevet említsek: Lovas István, Tóth Gy. László, Bencsik András, Bayer Zsolt, Pilhál György, Csurka István, Szalay Károly, Bencze Izabella, Kötter Tamás, Apáti Bence és a sor vég nélkül sorolható, Soltész Miklós államtitkárig.

Csak a megerősítés végett: a két hazaárulózás között (az időtől eltekintve) pusztán annyi a különbség, hogy az első magyar belügy maradt, a másodikat viszont egész Európa láthatta; minden más körülményt tekintve kísérteties a hasonlóság.

A tüntető szívélyesség, ahogy a magyar fél az orosz partnert kezeli, félreérthetetlen üzenet, túlmutat a „konnektivitáson”, a gazdasági megfontolásokon; a szemérmetlen, nyílt szimpátia sokadik megnyilvánulása ez az agresszor iránt...