VÉLEM ÉN

Orbán szívesen él harci hasonlatokkal, szinte minden beszédében megfújja a trombitát, mégis, ez a véres hasonlat valamelyes új utat is kijelöl. Például egyszer és mindenkorra lezárja a vitát, hogy vajon képes lehet-e a Vezér kompromisszumokra, gesztusokra...

Én biztosan nem a semleges jelzőt használnám. Pláne ha azt is nézem, hogy a NER és a Fidesz is benne van a képletben. Sokkal inkább az öncélút, a tekintettel nélkülit, a számítót, az elvtelent, a kiszámíthatatlant mondanám. Ezeknek legalább lenne értelmük. Mindenki rögtön értené...

Senki Európában nem kerül ennyibe a hazájának; bájos pofátlanság, hogy ennek ellenére ő hazaárulóz le mindenkit, aki ellene szól. Nézd, ott úszik el a hiteled, a gyereked iskolája, a műtéted, a béremelésed, a munkahelyed, a nyugdíjad.

Ami a gazdaságpolitikát illeti, azaz a fiskális és monetáris politikát illeti, az jelentős részben tagállami kompetencia, az adott kormány autonóm ezen a területen, önállóan hozhatja meg a döntéseit. Akkor kivel szemben semleges?

A keménykedés politikája már Kötcse előtt elkezdődött: a „párt öklét”, a Szuverenitásvédelmi Hivatalt most a gödi civilekre is ráeresztik. Innentől mindenki jöhet. Folytatódik a leszámolás Iványiékkal, szétverik az önkormányzati autonómia maradékát...

Nem kell ahhoz migránsnak lenni, hogy valaki európaiként (bosnyákként, albánként, törökként) muzulmán, palesztinbarát és akár szélsőséges legyen. Ahhoz viszont talán kellett ez a kormány, hogy a jól ismert ultrákat bevezessék a zsidónegyedbe...

A keddi elnöki vita után Swift a közösségi oldalán jelentette be, hogy a Harris-Walz párosra adja szavazatát a novemberi elnökválasztáson. A bejegyzésben elhelyezett egy linket is a választói névjegyzékben még nem szereplő szavazók számára.

Ilyen évek voltak azok, Harrison Ford és Majolenka hercegkisasszony között, Slupsk és a walkmanek világában, semmi sem volt biztos, csak a létbizonytalanság, meg az áramszünet. Aztán valahogy elmúlt ez is. Most másképp furcsák a dolgok...

Már a bevezető mondatok sem hagynak kétséget afelől, hogy itt most nagy megmondás lesz, soha nem valaki vagy valami mellett, hanem valaki vagy valami ellen, kivéve persze néhány orbáni hazafutást, elvégre nyalni kell annak, aki megélni akar.

Kérdésem nincs, nagyon köszönöm a kedvességét, még soha egyetlen kórházban sem tapasztaltam ilyesmit, van itt azonban egy félreértés, talán rosszul hallottak a telefonban, én nem államtitkár vagyok, hanem egy állami iskola titkára.