VÉLEM ÉN

Ennél több méltóság van az állatvilágban. Mielőtt a hamis reményeik is elvesznek, az önmagukat feladó emberek már elvesztek. Politikai értelemben is abszurd, hogy demokraták önként lemondjanak a demokráciáról.

Ha tehát azzal a céllal találkozik (fut össze) az újságíró és a közéleti személyiség, hogy valamiről szót váltsanak, akkor azt interjúnak nevezzük. Következésképpen a beszélgetés civil részese interjúalany. A riport viszont a sajtóműfajok legösszetettebbike.

Ami az elmúlt hetekben a Debreceni Vasutas Sport Club berkein belül labdarúgás címszó alatt történt, az leginkább egy nyílt pályán veszteglő rozoga mozdony kényszerű ácsorgásához hasonlított: az istennek sem ment a vicinális előre...

Persze szépséget mindenben lehet találni. Halál esetén főleg a más halálában, a sajátunkhoz hiányzik a kellő távlat. Közelről mindig randább. És mindenkiben van valami szépség, csak keresni kell. Schmidt Máriának például szép nagy vagyona van.

És most hallgassuk meg politikai elemzőnk, Kádár János pontosítását: „…és sorrendben, ahogy én az én életemet éltem át és a legaktuálisabbra válaszolni fogok, ami most aktuális és ami most engem gyötör, hogy miért nem szólalok meg. Köszönöm szépen.”

A magára hagyott magyar társadalom beletörődésének, ha úgy tetszik: kapitulációjának napja 1957. május 1., Kádárék tömeggyűlése a Hősök terén. De ez sem tehette semmivé a csodát, s ezt a később a konszolidáció útjára lépett hatalom is észben tartotta.

Sokszor gondolkodtam azon, hogy ma a világban miért nem divat már az a műfaj, amit egykor pol-beatnek hívnak. Talán azért, mert ma már nem olyan egyértelműek a frontok sem a nemzetközi életben, sem az egyes nemzetek belső színpadán.

A választást kissé megkönnyítette neki, hogy a diktatúrát itthon a papájáék csinálták, mondhatni hát, hogy hazai volt; ismerős, mint a kisüsti gumicsizma-pálinka meg a KISZ-bulik, ahol mindig került fingóverseny, kis tapizás a diszkógömb alatt a Neotonra...

A tagországok megingathatatlan támogatásukról biztosították háborús erőfeszítéseiben az agressziót elszenvedő országot. Orbán Viktor tehát elkötelezte magát Ukrajna majdani NATO-tagsága és az ország háborús erőfeszítéseinek támogatása mellett.

A közgyűlés összetétele politikai nézetekben, értékítéletben és felkészültségben nagyon heterogén. Senkit nem lehet meg­győzni, párhuzamos kinyilatkoztatások hangzanak el, s a végén mindenki úgy szavaz, ahogy a mögötte álló politikai erő szabja.