VÉLEM ÉN

Miközben a kormány itthon arról beszél, hogy külföldi befolyásolás formájában támadás érte a magyar szuverenitást, milliárdos nagyságrendben ömlik a magyar adóforint a különböző külföldi szélsőséges, populista pártok, intézetek támogatására.

Orcsánynak szüksége volt Gyurbánra, hogy vele riogassa az együgyű népet. Nélküle nem tudta volna ilyen hosszú ideig fenntartani egyeduralmát, gyarapítani egyedvagyonát. Gyurbán büszkén vállalta a rá osztott szerepet. Kenyéradó gazdáját híven szolgálta...

Szilánkokra törnek a bejáratott szlogenek. A folyamatos lelepleződés kikezdi a rezsim által sokáig kézben tartott tematizálást, manipulációt. Belep, beterít mindent a darabjaira hulló konstrukció, nagy a por. Vigyázat: belégzése toxikus!

Ez az ország nem képes viselkedni, nem képes differenciáltan gondolkodni, egyedfejlődéséből kimaradt mindaz, amit jobb helyeken polgári mentalitásnak neveznek, így aztán csak azonosulni tud, de azt annál lelkesebben és önfeladóbb módon.

Az már világosan látszik, hogy ülhet bárki a miniszteri székben az elvhez varrják a bábut, és ez az elv világos: ami a színházi világban nem Vidnyánszky, az nincs és nem is lesz. Már támogatás szempontjából. Természetesen mindezt bármiféle indoklás nélkül.

Magyart fenntartások nélkül, kritikátlanul kell elfogadni, tudomásul venni, semmit nem lehet megkérdőjelezni, kifogásolni, mindent le kell tagadni, és teljesen hülyének kell lenni. Ez az elvárás. Egyetemi professzoroktól is. Mert van „más”, ami mindent „felülír”.

Orbán Viktor még most sem döntött, terel és tétovázik, pedig tudnia kellene: Orbán Balázs soha többé nem lehet az ő pártigazgató-tanácsadója, de még a Fidesz-keltetőnek nevezett MCC vezetője sem. De itt most már nem Orbán Balázsról van szó.

Az elkövetkező évtizedek legfontosabb nemzetbiztonsági kihívása lesz a szárazság leküzdése, árvíztározókkal, egykori holtágak újranyitásával, lefolyástalan területek újramocsarasításával. Szóval, ha már így belejöttek a kétkezi honmentésbe, munkára fel!

Megy előre a populista úthenger, tavaly Hollandiában győzött a szélsőjobb egy másik „patriótával”, Geert Wildersszel, a fedélzetén. Ez a két eredmény azt jelzi: az európai választók figyelmének középpontjába ismét a menekültkérdés került.

Ha itt tartunk, nem tudom, hogy lesz ebből választási osztogatás 2025-ben. Vagyis sejtem: újabb brutális eladósodásból, pont mint a Kádár-rendszer végén. Hiába mondta konokul az öregedő Főtitkár: „nincs válság”, meg „az elvtársak fejezzék be a laposkúszást”.