VÉLEM ÉN

zavart az okozhatta, hogy Németországban két Frankfurt nevű város van: a térképen megjelölt Frankfurt (Oder) a lengyel határnál található, az Eintracht Frankfurt azonban Frankfurt am Mainban játszik, több mint hatszáz kilométerrel odébb.

Bár a magyar kormány többször cáfolta, hogy a hír igaz lenne, a Magyar Hang tudósítója a helyszínen nem azt tapasztalta, hogy a három és fél méteres fémkerítéssel körülvett létesítmény  gyerektábornak tűnne.

Megtörténhet, ami ép ésszel elképzelhetetlen: pártunk és kormányunk igenis kivezetheti hazánkat a nyugati civilizációból. Bár inkább csak formálisan, még az EU része vagyunk. De mi a garancia arra, hogy az is maradunk?

Nálunk olyan rendszert sikerült felépíteni, ahol az ember leginkább abban lehet biztos, hogy az a munka, amihez a kormánynak köze van, nincs jól elvégezve: sem a kórházakban, sem a vasút háza táján, sem az árvízvédelemben. 

A leleplezés nem volt egészen váratlan. Gerald Clarke Capote-életrajzában például már az áll, hogy a kisregény „nagyrészt fikció”. Egy kritikus szerint épeszű olvasó el sem hitte volna, hogy „hiteles beszámoló”, ha a kiadó elé nem biggyeszti a hatásvadász alcímet.

Odessza nekem mindig orosz  (orosz-zsidó) város marad. Szevasztopol is... És a kozákok is oroszok... Status quo ante... A Babel-ellenes szoborakciójukkal a kijevi purifikátorok újabb gyufát húztak ki nálam... Babelt és Puskint viszik most szobortemetőbe...     

A politikai igazgató nem tett mást, kimondta a nyilvánvalót: ha 56-ban igazunk volt, akkor Ukrajnának is igaza van – és viszont: ha Ukrajnának nincs morális alapja – a világbékét is kockáztatva – fellázadni az orosz hódító ellen, akkor nekünk sem volt 56-ban.

Ez az önfeladás birodalmi logikáját követő döntés, amiből csak az a politika következhet, amit Orbán Balázs és Orbán Viktor kormányfő is képvisel: a meghajlás az erősebb hatalom – az atomfenyegetés – előtt. Ez volna az „öngyilkos küldetés”...

Lehet-e jó magyar egy gonosz, önző, alattomos magánember, s lehet-e rossz magyar egy tiszta szívű, önzetlen magánember, aki például a hivatalostól eltérő módon akar jót e nemzet tagjainak? Ki adja meg a választ ezekre a kérdésekre?

Ismét gőzerővel dolgozik a média ünnepelt zsenije, a színészek, írók, tévések és pszichiáterek kedvence, Debrői Elemér. Szokás szerint az élet nagy kérdéseit boncolgatja, mégpedig a korábbi műsoraiban már oly sokszor látott és hallott celebritások közreműködésével.