VÉLEM ÉN

Kezdettől úgy ítéltem meg szegről-végre kollégámat, hogy az etikettet és a normális kapcsolatokat sosem fölrúgva, de mindig bátran mondta el a véleményét. A Pressmant elmenőben is pocskondiázó fidesznyikek üzenetei – becstelenek.

A rendszerszintű gazdasági gondok miatt valószínűtlen, hogy egy kormányváltás, az uniópártok visszatérése a hatalomba, vagy egy nagykoalíció automatikusan orvosolná az ország gondjait. Pedig egy erős Németországra nagy szüksége lenne Európának.

A Trump-veszély akár új esélyt is adhat Európának. Eddig úgy érezhette: Amerika, a gazdag nagybácsi kihúzhatja a bajokból, katonai védelemben mindenesetre számíthat rá. Európa most felnőtt. El kell kezdenie az önálló életet, saját lábára állnia...

Azt is állította Orbán, hogy „a családoknak Magyarországon a legolcsóbb a gáz meg az áram; ez hatalmas versenyelőny Magyarország oldalán..." Ezzel szemben a tény az, hogy ez Magyarország számára versenyhátrány, hiszen...

Mondjuk egy halom uniós vezető elgondolkozhatott azon, hogy a Szocsi Téli vagy a berlini olimpia, a szocreál vagy a III. Birodalom esztétikáját hirdető monstrumok vajon mit keresnek Európa legszegényebb országában...

Szájer reaktiválása teljesen érthetetlen. Begyömöszölhetnék a bőrmelltartójába a zsebpénzt, aztán éldegéljen békében. Valami perverz szado-mazo rituálé lehet ez, a barna összes árnyalata, kutyajelmez, szopóálarc, teljes önfeladás.

„A hatalom legnagyobb részét önként adjuk az auto­riter vezetésnek. Az egyének előre kitalálják az elnyomó kormányzat szándékait, majd kérdezés nélkül, önként felajánlkoznak ezek végrehajtására” – mondja Timothy Snyder történész.

Kim-nek 1,2 milliós hadserege van, ebből 200 ezer fő speciális kiképzésű. Putyinnak minden jó, amíg nem kell oroszokat százezres tömegben besoroznia. Addig sorra halhatnak meg a koreaiak, és soha nem tudják meg, hogy minek.

A szuverén nemzeti konzultáció rendet teremt, gatyába rázza a nemzetet, és lélekben is egyesíti. Aki nem vesz részt benne, kihull a Nagy Egészből, nemzetidegenné válik, szuverenitástagadóvá, közellenséggé. Az ilyennek fel is út, le is út!

Nekünk meg marad a szégyen, amikor még nézni is rossz, hogy valaki hogyan csinál hülyét saját magából. Ismerik az érzést, amikor az ember legszívesebben félrenézne, hogy ne is lássa a szánalmas erőlködést, a mindenáron megfelelni akarást.