VÉLEM ÉN

Cuki a mandineres kisgyerek is, ahogy erőlködik, nagyon-nagyon csúnyát akar mondani, úgyhogy szerinte én nem is lesüllyedtem pártpropagandistának, hanem... hanem felsüllyedtem, mert előtte – hát előtte eszerint valami még rosszabb voltam...

A közép-ázsiai -isztánok népei (sőt, kicsit a moldovaiak is) visszasírják a Szovjetunió szétesése utáni népnemzeti hevületben elűzött orosz turistákat – nemigen élhetnek (meg) oroszok nélkül. És még mindenütt beszélnek oroszul...

Nem sokkal később a hivatalban lévő elnök ellenfele, aki épp, hogy lemaradt arról, hogy az Egyesült Államok elnöke legyen, gratulált a győztesnek. Nem egyszerűen csak gratulált: a régi-új elnök támogatására szólította fel az amerikaiakat.

Hiszen ő maga az elmúlt időszakban szóval és tettel – a körei által irányított bankon keresztül olykor pénzzel is – számtalan alkalommal világossá tette, kit támogat egy-egy választáson. Vagyis „idegenként” kit látna szívesen egy másik ország élén.

Most pedig itt van Orbán Viktor, aki hosszabb időt töltött zsinórban a magyar kormány élén, mint Tisza Kálmán. Ebből a közel másfél évtizedből a saját értékelése szerint volt tíz olyan év, ami a Trianon utáni Magyarország legjobb időszaka volt.

Hogy az érintettek tudják, honnan hova süllyedtek, és abban kinek milyen szerepe volt, nem árt összefoglalni a múltat. A nyugdíjak elértéktelenedésének fő oka a vegyes (vagy „svájci”) indexálás végleges eltörlése volt.

Persze vannak egyéb eltérések is: Mátyás nem lett a leggazdagabb magyar, a családja és gázos haverja (ha volt is) meg különösen nem. Viktornak viszont nem emlegetik Tokmakot, hogy ott élje ki gátőri elhivatottságait, a vízhordásban.

Értelmezhetetlen a vizit a választási csalás elleni tiltakozásoktól hangos grúz fővárosba. Orbán Viktor pontosan tudja, hogy uniós soros elnöki minőségében nem tehet ilyent. Akkor meg miért? Mit nyer azzal, hogy legitimálni próbál egy kétes választást?

Azért még nem lélegezhetnek fel a demokrácia iránt aggódók, hiszen nem lesz könnyű közös nevezőre jutnia a kormányalakítással megbízott néppárti kancellárnak, Karl Nehammernek a szociáldemokratákkal, kiegészülve várhatóan a liberális Neosszal.

Ez körülbelül olyan volt, mintha a fegyelmezetlen kadétot a katonaiskolában megfenyegetnék: "Vigyázz, mert ha így folytatod, átíratunk a civil gimnáziumba, és lehet belőled atomfizikus vagy mérlegképes könyvelő, de ezredes - soha!"