VÉLEM ÉN

Egy honfitársunk egy dél-indiai friss újságban megtalálta a hírt: Orbán Viktor és családja magánlátogatásra érkezett Kocsiba, Kerala államba. A lap szerint Lévai Anikóval, két lányával és ötfős csapatával érkeztek, majd egy körutazás után 16-án tér haza.

A startupok túlnyomó része máshol se fut be, de ha eleve kevés indul el, abból aránytalanul kevés fut be, mert nem alakul ki az az inspiratív vállalkozói környezet sem, amelyben a cégek egymástól is tanulnak.

Értem én, hogy ez pokoli nehéz, hiszen a tanítás szerint a katolikus egyház Jézus teste, így aztán az egyház, illetve az egyházfik bűne a bűntelen Jézus bűne lenne, de ez ugye nyilván(!?) lehetetlen és megengedhetetlen, ezért a bűnt tagadni, leplezni kell.

Nem kellett sokáig várni, hogy Trump közzétegye első elképzeléseit az új világrendről. Ezek a tervek ugyan még nem foglalkoznak a valóban lényegi kérdésekkel, mint az ukrajnai háború, de a módszereket illetően az USA legszebb napjait idézik.

Azt már régóta tudjuk, hogy ha egy filmrendező állami támogatást kap, onnantól tilos a kormány embereit bírálnia. De miért tehetné meg csak úgy bárki, aki országbérletet vesz, aki Vodafone-ra (bocsánat: One-ra) előfizet, aki itt él és adózik?

Egymás után írta a kicsi és nagy, de mindig svungos seggberúgásokat, rengeteg barátja, ismerőse, ivócimborája, írótársa, elvtársa és barátnéja akadt, és ezért roppant egyedül volt, alkoholtól és tüdőbajtól lüktető torokkal írta anarchista fricskáit...

Az ember téved, hibázik, elszámol. A közösségi média egyik áldása, hogy erre azonnal figyelmezteti az olvasó. Van viszont az a vendég, aki csak egyvalamit hoz a szerző tudtára: hogy ő, Kanyifaszi Gusztávné Erzsébet gyűlöli őt. És várja, hogy ettől valami lesz.

Olvasom, hogy a legtávolabbi ismert égitest húszmilliárd fényévre van tőlünk. Meg hogy galaxisunk nagyobbik átmérőjének hossza százezer fényév. Ezeken belül a mi Napunk közepes nagyságúnak számít. A Nap már igazán macskaugrásnyira van tőlünk

A tisztességes közösségi lét alapja egy ismert brit szakember, Charlie Beckett szerint az, hogy az emberek megpróbálják elviselni egymást, ami láthatóan egyre nehezebben megy nekik. Emlékezünk például egyáltalán arra, mi az az udvariasság?

Most annyiban különbözik a helyzet a 2014-estől, hogy a kormánykoalíciónak csak szűk többsége van a parlamentben és az állami költségvetés nagy bajban van, amit nehéz orvosolni. Jó lehetőség Crin Antonescu közös államfőjelölése.