VÉLEM ÉN

Az amerikai egyéniség- és sikerkultusz így sikeresen kitermelte a sikerpszichózist: ha nem vagy boldog és nem vagy sikeres, arról te tehetsz. Megvolt rá a lehetőséged, ám nyilván elbasztad. így alakult ki az a sajátos helyzet, hogy...

Ukrajna már akkor is győz, ha területvesztés árán, de egyáltalán megmarad. Oroszország pedig akkor is veszít, ha kiszakít valamit a szomszédból, mert legalább egy nemzedékre nélkülöznie kell majd korábbi gazdasági kapcsolatrendszerét.

Antonescut rávehetik a lemondásra, megmondta, csak úgy vállalja a felkérést, ha a koalíció minden tagja támogatja. Ebben az esetben, ha mindegyik alakulat saját jelöltet állít, ugyanaz a fiaskó következik be, mint a bukaresti főpolgármester-választáson.

Nem lehet nem észrevenni a párhuzamot a Vasgárda halállistáival, amelynek alapján – „az árulóknak golyó jár” jegyében – merényletet követtek el többek között Ion Gheorghe Duca, Armand Călinescu, Nicolae Iorga és Virgil Madgearu ellen.

A Fidesz vezetői és az asztalukról lehullott falatokért versengő szolgái fröcsögő, bár jól fizetett gyűlölettel beszélnek Magyarról és a Tiszáról. Ezzel szemben a Tisza és Magyar részéről most emberséges hangot hallottunk a Fidesz-hívekkel kapcsolatban.

Orbán nem izgatja magát holmi ideológiai következetességgel. A hatalom megtartása érdekli, ehhez nyilván némi küldetéstudattal is igazolja magát, de szabadon válogat a céljának megfelelő világnézeti elemek és szövetségek között. 

Valamennyi európai ország a béke mellett volt, és Putyint a háború befejezésére szólította fel. De hogyhogy Orbánnak most nem jut eszébe Trianon? Az is béke volt, nem? Diktálták, ahogy most Putyin diktálná...

A tegnapi "pozitív hangú" Putyin-megbeszélése után ma megfenyegette Oroszországot. A fülig nacionalista, vallási-fasiszta katonaállammá lett Oroszországban most bizonyára összeszarják magukat. Vagy nem.

„Vallásos cionista rabbik “Isten küldöttjének” nyilvánították Donald Trumpot” – írja lelkesen a Neokohn, ami régebben a Ludas Matyira hasonlított, csak kicsit viccesebb volt, mostanában inkább a Völkischer Beobachterre hajaz. Tisztelettel kérdezném:

Egy Bayer Zsolt-írásról (vagy bármiről, ami az egykor szebb napokat is látott Magyar Nemzetben mostanában megjelenik) cikket írni bőven van annyira abszurd, mintha valaki az emésztő tartalmából próbálná kikövetkeztetni, milyenek is az emberek.