VÉLEM ÉN

Az idei állami márciusi ünnepségek szónokai külön tisztelettel említik Ivan Fjodorovics Paszkevics herceg békepárti erőfeszítéseit, amikkel időben sikerült leállítania a háborúpárti liberális csőcselék Habsburg-ház szuverenitását veszélyeztető aknamunkáját.

Tökös fiúk ezek. A menekültek veszélyt jelentenek, de az embercsempészeket szabadon engedjük. A kábítószer ellen egy szót se a propagandában, de féltjük a gyerekeket a hirdetésektől. Nem ellentmondás. Egy ország tudatos tönkretétele.

Zeusz és Héra arról vitatkoztak, hogy a szerelem a nőnek vagy a férfinak nyújt-e nagyobb élvezetet, Teiresziászt kérték fel a vita eldöntésére, neki mindkét oldalról voltak tapasztalatai. Teiresziász azt felelte, hogy az élvezet 9 : 1 arányban a nő oldalán van.

Azt állítva, hogy Orbán a poloskázást nem metaforaként használta, hanem a maga konkrét jelentésében, Sulyok elnök felülbírálta Orbán és Orbán körének magyarázatát, s visszaadta a poloskák méltóságát, önállóságát és szuverenitását

Az agy tétlenül szemléli ilyenkor a nem engedelmeskedő nyelvet, miközben halljuk magunkban a tökéletesen kiejtett mondatot. Mintha foglyul ejtették volna önmagunkat önmagunkban. Ilyenkor nem könnyű hasznos tanácsot adni.

A beszéd elhangzása után az „elemzők” darabokra szedik a beszédírók „műveit”, a politikus szavakba rejtett hátsó gondolatait, így a társadalom remekül „elkommunikál” a hatalommal. Vagy mégsem? A dekódolóknak nincs igazi befolyásuk a választókra...

Lehet, hogy az illibernyák Brüsszel a magyaremberek szabadságát kezdi sokallni. Vannak jelei. De egyet már most megmondhatok: ha Brüsszel ráront a magyaremberekre, hogy rájuk kényszerítse genderista-migránsista rabszolgatörvényeit, nem állok jót magamért.

Az még rendben van, hogy politikusok, újságírók, álcivil szervezetek és politikai aktivisták magukra veszik a poloskázást, de hogy a Magyar Bírói Egyesület és az Országos Bírói Tanács is szövegértési problémákkal küzdjenek, az mégsem járja.

Ha a férfi szabadlábon volt, meghúzták magukat kis nyaralójukban a lengyel határnál, együtt sétáltak az erdőben, vacsorára gombát szedtek. Ha viszont rács mögött, minden Olgára maradt. Ő szervezte tovább a szamizdatok nyomtatását, terjesztését.

Ő csak üldögél az irodájában, vagy a népnek beszél a múzeumi lépcsőn állva, pártnapot tart vagy rádiószózatot intéz a “közalkalmazottainak”. Aztán, ha azok azt a következtetést vonják le, hogy már ezt is, azt is lehet, hát magukra vessenek...