VÉLEM ÉN

Németországban is nehezíti a vasárnap esedékes választás utáni koalíciókötési lehetőségeket, hogy a szélsőjobboldali Alternatíva Németországért sok mandátumot szerez. Kizárható viszont vele bármiféle koalíciós együttműködés.

Az állítások valóban megdöbbentőek, már csak azért is, mert az Európai Parlament egyik szakbizottságának vezetője a saját nevében semmit sem követelhet egyetlen tagország miniszterétől sem. De nem is kellett hosszas oknyomozásba kezdeni, hogy kiderüljön...

A magyar miniszterelnök nem egyszerűen a leggazdagabb kormányfő Európában, hanem a leggazdagabb európaiak egyike, miközben az ő esetében a vagyongyarapodás egyetlen, kizárólagos forrását az ellopott EU-támogatások jelentik.

Ne legyenek illúzióink, bőven lesznek ezután is, akik haragudni fognak a mocsok patronra, aki azt hiszi, amiért gazdag, neki két nő is jár, saját sziget, és kukucskálós festmény. Hát boldog kétszázat, Mór! Ezt is megúsztad, Lőr!

Nagyon egyedül van az, aki így ír – erre jutottam. Nem úgy értem, hogy már nem szeretik őt vagy ő nem szeret már, hanem úgy, hogy a lelke hirtelen kiürül, és már a szeretetnek sem látja értelmét. Olyan feszültségek gyötrik, amelyeken már nem tud úrrá lenni...

Magyarország sorsa megpecsételődött. Ennek az országnak minden esélye megszűnt arra, hogy valaha normális, szabad és demokratikus ország legyen, az Orbán-rezsimet alkotmányos jogállam kövesse. Magyar a maradék reményt is elvette.

Novák Katalin a megszokott, semmitmondó válaszokat adta a karrierjét derékba törő, a lelepleződés után szükségképpen a bukását elhozó ügy hátterét firtató kérdésekre, ám az, ahogy a teljes felelősséget magára rántja, nem természetes.

Értjük, hogy az agg Soros migránsokkal akarja elárasztani a kontinensünket, de hallott már olyat valaki, hogy Vlagyimir Putyint, aki tényleg el is árasztja, valaha a szájára vette volna emiatt Orbán Viktor? Vagy ezzel is úgy vagyunk, mint a szankciókkal?

Ezt a reklámkampányt valaki kifundálta, előterjesztette, a megrendelő elfogadta, kidolgozták, nem kevés pénzt beleöltek, megjelentették – és mindeközben senki nem hányta el magát. Ha más nem is, ez azért elismerésre méltó teljesítmény.

A forrásmegjelölések állhatatos és kőkemény munkára utalnak, hiszen nem máshonnan, mint a nevezett civil szervezetek, sajtórgánumok webhelyeiről történt a gyűjtés, sőt Bohár Dániel is szerepel a hivatkozott személyek között...