VÉLEM ÉN

Leülnek, kávé, kis konyak, és elbeszélgetnek: ó, Bika, mér vagy te Bika, legyél inkább tehén, vagy másik szarvasmarha, vagy Menczer Tamás. És akkor a bika leveti a csökét, tanulj tinó, Bayer lesz belőled. Különben is: Európé rabolta el a bikát...

Mégsem azon töprengünk el, hogy hogyan, miért, miből lesznek a zombik. Hogy a józan világosságban születnek, a harapós mindennapokban. Nem segít, ha külön fajnak tekintjük őket csak azért, mert ők zsákmánynak tekintenek minket.

Míg az egyik bombasztikus hírt próbálják körüljárni, sorozatban sok, a nacionalista-populista ügy számára fontos törvényjavaslatot tudnak keresztülverni a kongresszuson a félidei választásokig többségük birtokában. Donald Trump kedd este...

Maguknak is volt egy hazaárulójuk, az arany vécékefés Janukovics. Az ország jobbik, hazájához hű része talán maguknál is éveken át azt találgatta, hogy az elnöküket hol, mikor és mennyiért vette meg kilóra Vlagyimir Putyin...

A történelem rendre változásokat hoz, de az egyes autoriter rezsimek hatalommegtartási módszerei ismétlődnek. A leghatásosabb recept az ellenségképzés. Hol egyes vallási csoportokat, hol nemzeti kisebbségeket közösítettek ki, állítottak pellengérre.

Nem tanultunk a történelemből? Mert tulajdonképpen csak egy-egy darab papírról van szó, de ha a világ egyik legnagyobb hadserege van a papírok mögött, akkor nem babra megy a játék. Vagy ilyen hamar felejtenénk?

sokáig foglalkoztatott a probléma, mint akármely más jelenség, amelynek nem ismerem a magyarázatát. Hogy mitől kerülget a csalánkiütés, valahányszor baedekert, jegyzetfüzetet látok, egy csiripelő-ámuldozó siserahad mellé sodródom.

Érdemes elgondolkodni, hogy Trumpnak, a Fehér Házból nézve, mennyire érdekes Orbán személye. Vajon a kilométeres sorban, ami most az Ovális Iroda előtt ácsorog, hova sorolandó ennek a pici, nem túl jelentős erőt képviselő országnak a vezetője?

Otromba csalás minden második cím, alapvető hírek hiányoznak, félhülye, műveletlen haszonállatok csorgatják nyálukat a billentyűzetbe, és a zárlatokból lesznek a cikkek. Amik aztán szőrén-szálán eltűnnek, ha véletlenül a szerző meg az elektronok tánca...

Én: 2024-ben ismertem meg a Kárpátaljáról származó Dániel Zoltánt. Egy ismerősöm mutatott be neki, aki a Samsung-gyárban dolgozott. Akkor még nem sejtettem… Lánczi Tamás: Mit nem sejtett? Én: Hogy békaemberekkel fogok találkozni.