VÉLEM ÉN

A tények utáni világban nincs igazi hivatkozási alap sem; nem fogunk bízni senkiben, a kormány, a bíróság, a nemzetközi szervezet, a szakértő, a sajtó mind megbízhatatlanná válik, de így nem marad más, mint a buborékunk közös álláspontja...

Az eltelt évben a magyar politika pontosan olyanná lett, mintha idősödő, kapuzárási pánikos műmacsók csinálnák. Örök harciaskodó kiskakasodás, néphergelés, mindent mérgező, passzív-agresszív toxikus szemétkedés. Pedig lehetne máshogy is.

Nekem azért a Fideszről egyre inkább a bolsevikok jutnak az eszembe, akikről úgy tartották: mindig azzal vádolják az ellenfeleiket, amit éppen maguk követnek el. Vagy terveznek elkövetni. Ennyi. Vagy ahogy Deutsch Tamás mondaná: that’s it.

2010-től a kormányzás szabadsága az egekbe szállt, a demokratikus intézményrendszer viszont falnak ütközött és összetört. Lett egy kivételesen erős hatalmú vezetőnk, akit immáron nem korlátoz semmi, csak a józan esze...

Az USA-ról némi eséllyel még kiderülhet, hogy miközben a világot átalakítja maga körül, hosszabb távon jól járhat a változásokkal – Magyarországról, miközben az EU-t rombolja, és rossz példával jár elöl a világ számára, ez biztosan nem fog...

A harcoló felek fegyverszüneti tárgyalásokat tartanak. Megegyeznek az ország felosztásáról: „Miénk a vár, miénk a lekvár!” – tartalmazza az egyezmény preambuluma. Orbán Viktor kezet csókol Novák Katalinnak, Novák Katalin pukedlizik...

Ezek a felhívások a kormány által finanszírozott médiát övező szélesebb körű ellenőrzés és vita közepette érkeznek, mivel a Trump-adminisztráció lépéseket tesz annak érdekében, hogy leállítsa az olyan orgánumok előfizetését, mint a Politico.

Új elem, hogy a műveletben részt vettek a magyar kormány által támogatott alapítványok és médiavállalkozások is. Ezek a nyomok döbbenetes cinkosságra, akcióegységre mutatnak rá a magyar kormány és az orosz titkosszolgálatok között.

A politika nem ismeri a hála kategóriáját, nem ritka, hogy volt társelnökök egymás ellen indulnak egy választáson. Ha Ponta nem jut be a második fordulóba, ami valószínűsíthető, legalább csökkenti volt harcostársa, Antonescu államfői esélyeit,

Kétségtelen, ez már a valódi kremlinológia, azt fejtegetni – vigyázat: nem megfejteni! –, hogy az ország első számú embere miért nem kért legalább egy, amolyan igazi, alányalós kérdést arról a témáról, amelytől napok óta visszhangzik a sajtó...