VÉLEM ÉN

A Fidesz hiteles genezise, 1Mózes 1,3 alapján: „És látá Isten, hogy jó a világosság és elválasztá Isten a világosságot a sötétségtől.” Vagyis a Fidesztől. Minden fényforrás ősatyja az Elios-ügy volt, ahol Tiborcz István – a nemzeti vej – közvilágítást fejlesztett.

Hogyan kezelhetőek egy olyan országnak a problémái, amelynek társadalma alapvető értékek mentén, összeforraszthatatlanul megosztott? És ez nem csupán a románoknak, hanem a romániai magyaroknak is a jövő terhét jelenti.

Európa-szerte online toborozzák az „eldobható” diverzánsokat. Ezeknek pár száztól maximum tízezer dollárig terjedő összeget kínálnak mindenféle diverzióért, gyújtogatástól gyilkosságig. Aztán persze hagyják őket lebukni, hogy ne kelljen kifizetni nekik a pénzt,

A fiú, Lánczi Tamás, méltó örököse mindennek, hogy mára, megérkezve végre a valaha volt Államvédelmi Hivatal rendszerváltás utáni reinkarnációját, a Szuverenitásvédelmi Hivatalt vezesse, főinkvizítori minőségben, putyini mintára.

Most irgalmatlanul megbosszulja magát, hogy a Fidesz mindenkor arra játszott, hogy diktatúrának tűnjön, úgy, hogy valójában soha nem volt mögötte igazi, diktatúrára lehetőséget adó adminisztratív háttér illetve társadalmi támogatás.

Az is győzelem, hogy a magyar többségű megyében mennyire nem volt foganatja a Harcosok vezetője szavainak: a saját érdekeikre hallgattak. Pedig Orbán Viktor erkölcstelen és cinikus támogatását szinte már mindennel próbálták magyarázni – erdélyiek is.

Nagymamám az ágyon fekszik, én a fotelben ülök, beszélgetünk, miközben a lemez megy. Én durcás, kiállhatatlan kamasz vagyok, ő töpörödött, kemény öregasszony, amikor már nem bírja, hogy folyton ellentmondok, jól elküld az összes éghajlatra.

Kiderült, hogy a Washington Post által szervezett kísérletről volt szó, azt vizsgálták, vajon felismerjük-e hétköznapi környezetben is egy világtehetség csúcsteljesítményét. Persze, az aluljáróban közömbösen tovalépő járókelők nagyobb része nem ismerte fel magát a művészt sem.

Az erdélyi magyar választók inkább a saját szemüknek és az elmúlt évek tapasztalatainak hittek. Persze számíthatott az is, hogy a magyar kisebbségnek vannak saját véleményformálói és saját politikai képviselete, amely képes volt a mozgósításra.

Belenéztem a Harcosok Klubja című rendezvénybe, és nagyon megnyugtató volt. Egy kukorékoló Menczer Tamást láttam például, amint rekedten ordít egy csomó droidnak, hogy szevasztok harcosok, ti vagytok a legjobbak, jó' néztek ki, győzelem, gyémánt fokozat!