VÉLEM ÉN

A világ megváltozott az eltelt pár hónap alatt. Az önző arrogancia időszakát éljük, kétes üzletekkel, hazugságokkal lehet érdemeket szerezni. Trump és csatlósai szemében az erénynek a demokrácia, az igazságszolgáltatás, a szabad sajtó aláásása számít.

Mit tegyen minden idők legpatriótább elnöke, hogy a magyar kormány végre hinni kezdjen a békében? Ebben a velejéig optimista légkörben, a pozitív fejlemények közepette békepesszimistának lenni maga a tőről metszett háborúpártiság.

Kivételesen igazat mondott. Ritka az ilyen, becsüljük meg. (Még ha gusztustalan is, hiszen ez a Charlie Hebdo gyilkosság után született jelszó volt, ahol tucatnyi embert öltek meg.) Igazmondás Orbáni módra. És ez még akkor is így van, ha a szélsőjobb most szomorú.

Cenzúrát és teljes átvizsgálást vezetnek be az amerikai iskolai- és közkönyvtárakban. Többet nem lehetnek bennük feketék és indiánok, tehát Mark Twainnek annyi. Jack Londonnak rosszabb, mert nála inuitok is voltak. És soha többé Hemingway!

– Te, és igaz, amit beszélnek? Hogy van egy Aszadod? – Nem, sajnos az csak pletyka. Azért vannak nálam komolyabb vásárlók is. Meg hát, tudod milyen a gyűjtők élete. Az ember néha elad valamit, máskor elcserél. Egyszer volt egy Safarovom, csak átmeneti...

Napjainkra a fing érdemtelenül kiszorult a kommunikációból, német komédiákba és fidelitaszos kanmurikba szorult vissza. Pedig tekintve a közbeszéd szintjét és bukéját sztratoszférikusabb szerepe is lehetne: gáznemű jellegét tekintve igazi magasművészet.

A világ legrégebbi fabuláiba is sok mindent bele lehet magyarázni. Mint most az új Hófehérkébe a woke-ot és a marxizmust, de sokkal egyértelműbb üzenet, hogy a gonosz mostoha a mindenkori diktátorok parafrázisa. Rachel Zegler szerint Trumpé...

A vadak ijedten félrehúzódtak házaikba a félmeztelen, szemüveges európai elől. Itt kereste fel Nalaya királyt, aki a sátra előtt egy teljes komforttal berendezett pocsolyában ült. Civilizált bennszülött volt, valamikor egy angol teherhajón mint fűtő dolgozott...

Tudjuk, a hatalom birtokosait nem érdekli, mit írtak bele a saját alkotmányukba – hétköznap megszegik, hétvégente átírják; nem nagyobb cinizmus egy ilyen szöveget gránittá kinevezni, mint Sulyok Tamást köztársasági elnökké –, de attól még ott van.

Ötven évvel ezelőtt kulturális projektként „kerestük” Petőfit. Megszámoltuk már, hányfelé járt az országban gyalog, lovas kocsin, minden ház falán tábla hirdeti, ahol útközben megszállt, vagy betért egy fogadóba… Mindenhol hagyott maga után...