VÉLEM ÉN

Június 4-én, a Nemzeti Összetartozás Napján, Magyar Péter egy videóban megemlékezett a trianoni békeszerződés aláírásának évfordulójáról. A bevezető szöveg után ezzel folytatta: „Padányi Viktor így emlékezett vissza”, azzal elmondta Padányi…

Padányit akkor sem idézünk, ha éppen nem zsidózik, nem a holokausztot tagadja, vagy éppen nem a nácikat mentegeti. Aki Padányit idéz, közösséget vállal az embertelenséggel, a népirtással, a gyűlölettel, s elfogadhatónak mutatja azt. Padányit csak antiszemita idéz.

Padányi nem érvel, hanem uszít. Nem szövegeket ír, hanem ellenségképet karistol. Ő az, aki szerint "a zsidóság az emberi társadalom rákfenéje", és aki a holokausztot "kereskedelmi márkává" degradálja. Ettől az alaktól idézni 2025-ben: pozíció...

Egy bizonyos B. S. úr Hamburgban egészen csinos summát, 250 márkát fizetett ki egy barátjának, hogy vesse latba földöntúli képességeit, és űzze ki a sátánt nevezett B. S. úr gépkocsijából. Mert nevezett B. S. úrnak kissé gyakran voltak apróbb forgalmi balesetei...

Az apa azonban elegánsan viseli sátáni mivoltát, inkább csak magyarázatot keresett fia viselkedésére, szavaira. És meg is találta, Azt mondta: fia egy politika fanatizmus, valamint egy vallási fanatizmus áldozata. Az Orbán-hit olyan, mint egy szekta...

A beindulóban lévő ki- és beszólogatás leginkább a szétcsúszást jelzi: azt, hogy nem csupán az egyszólamúság fenntartásához nincs már meg a kellő potencia, de a valós helyzet felismerésének és az átmentés végrehajtásának a képessége is mintha hiányozna.

Persze ha tényleg vannak ilyen finom repedések, akkor azok nem függetlenek a külpolitikai balhéktól. Trump messze van, és egyelőre csak bajt csinált. Az Unió viszont egyre keményebb, és e törvény ügyében nem biztos, hogy Orbán találna ú. n. „vétópartnereket”.

Nem zsizseg, nem kavarog, nem szervezkedik, hanem van erre egy jobb szó: dolgozik. huszonhét országból, köztük Magyarországról. Az Unió külpolitikáját a tagállamok vezetői szabják meg. Ők zsizsegnek és szervezkednek. Szegény Orbán ellen.

A nyilvánosság könnyű műfajában a bejegyzők (bloggerek) és a hozzászólók (kommentelők) ritkán bajlódnak a filológiai pontossággal, jószerivel nem is tudják, hogy van ilyesmi. Akkor kerülnek bajba – és óhatatlanul a tollam hegyére –, ha átlépnek egy másik közegbe.

Az már pofátlanság, hogy ahelyett, hogy támogatná azt a szabad sajtót, ami megkerülhetetlen közéleti szereplővé emelte őt, vagy legalább nem gáncsolná az ügyet, csak azért is belerúg mindazokba, akik az elmúlt hetekben védték az állampolgári jogaikat.