VÉLEM ÉN

Másnap melósunk beosztottai tömkelegével fotózkodott melóhelye, a Karmelita erkélyén. Előtte a szélsőjobboldali, Trump- és Putyin-hívő Tucker Carlson dubaji showján keccsölt, feldarálva összes Moszkva-érdekű, Unió-ellenes érvét.

Nem árt tudatosítani: egy ilyen kirakat-keménykedésre van a NER-nek fegyveres apparátusa. Egy nyílt diktatúra üzemeltetésére nincs. A rendszer szétrothadt, haszonélvezői számára egy EU-támogatásból épült kilátóból is jól látható az összkép.

Fel kell lármázni a világ még normalitásban élő részét, mert képtelenség, hogy egy politikai pojáca – akit az orosz elnök reggelire elfogyaszt – ismét világégésbe taszítsa a Földet, csak mert Mr. Trump nem ismeri a kellőképpen a történelmet.

Eddig is tudtuk, hogy az amerikai elnök gátlástalan figura, az erkölcs szó jelentését sosem ismerte. Trump mégis meglepetést okozott azzal, hogy Ukrajnát okolta a háború kitöréséért.

Minden korábbinál jobban szükség lenne Európa összekapaszkodására, a hasonló gesztusok önsorsrontó árulással érnek fel. Közben az ukrán földet már adnák-vennék, Putyin elégedett, Trump is elégedett, hasznos hülyéik világszerte tapsolnak...

Mint annak idején a felforgató tevékenység, az ellenforradalmár vagy a rendszerellenes, most is ki lehet találni (és ki is fognak!) "sorosista", "brüsszelita" és más ügynököket, külföldről pénzelteket, simán lehetnek (és lesznek) koholt vádak. Színre lép A tanú..

A demokrácia a tömeg igazság iránti alacsony fogékonysága miatt szükségszerűen a hamisságokra alapoz, a politikai vállalkozók idejekorán felismerik, így hamar megtalálják a tényleges hatalom megszerzésének útját-módját.

Zsdanov elvtárs nem volt akárki: az egész szovjet kultúra diktátoraként kifinomult, szeriőz emberként gondolt magára, akit nem lehet csak úgy három órakor egy telefonhívással felzargatni. A hajnali csörgés csak egyvalakit jelenthetett.

Vajon milyen megfontolás alapján ad Izrael egy-egy hullazsákba csomagolt tetemért cserébe száz-százötven (!) vértől csöpögő kezű gyilkos vadállatot, terrorista szörnyeteget, akik ugyanott folytatják majd?

Amennyire nem tudom elképzelni Magyar Pétert kormányfőként, annyira el tudnám képzelni Nagy Ervint kulturális miniszterként. Tisztában vagyok persze, hogy az első szükségszerű feltétele a másodiknak, de azért szeretek álmodozni...