VÉLEM ÉN

Az utódaik következő ezer éve anyagi gondok nélkül fog eltelni. Ahogy egy másik szerző egy másik nótában oly’ találóan megfogalmazta: „Tőled loptam, de érted loptam, érted? / Itt vagy a zsebemben darabokban / És ha néha felmegy a pumpa...

Valamiféle magyarázatot kell adni a szavazótábornak a jogállamisággal kapcsolatos problémák miatt elveszett eurómilliárdokra, egy füst alatt ráhúzni újból a vizes lepedőt a gonosz, feszt hazánk ellen fenekedő Brüsszelre

Hogy talán nem kellene a lincselésbe hajló önbíráskodást a legeslegfelsőbb szintről bátorítani, Bayer Zsoltokat, Menczer Tamásokat felügyelet nélkül a nyilvánosságba engedni, az föl sem merül. Tetszettek volna úrnak születni.

Az ebceleb tintás manccsal „dedikálta” a vevőknek a róluk szóló könyvet, mellesleg cigarettát reklámozott. Ismerős lehet a sztori a Togo című látványos kalandfilmből is, amelynek főszereplői Willem Dafoe és Diesel, a kutya.

Deutsch Tamás megkérdezi a tolmácsát Brüsszelben: – Mondd csak, hogyan mondják azt angolul, hogy „konstruktív kritikát fogalmaztam meg”? A tolmács gondolkodik, majd így felel: – Úgy mondják, hogy „Twitter rant”.

És emlékeztek a Húsvéti Tornákra? Ferencváros, Honvéd, Austria Wien és Rapid Wien körmeccse, s hogy az osztrák drukkerek a turistabusz ablakából szórták ki a rágógumit, a Royal előtt, a magyarok nagy ujjongások közepette a földről szedegették.

Kínosan erőltetett "angolos" kiejtése, juhászelődi élességű hangzói, nyelvtanulatlan, botladozó nyelvtana pontosan azt tükrözik, amit tükrözniük kell: hogy ez a kreatúra nem látszik a tükrökben, túl van bármiféle reflexión. Nincs mit mondania.

Kérdés azonban, hogy a nép által megalkotott, ennél sokkal bőségesebb szókincsű káromkodások ma nem hangzanának-e kicsit furcsán. Lenne-e ma elegendő indulatkeltő ereje az olyan mondatoknak, mint a „csuda vigye el!”, „a fene egye meg!”...

Mi a különbség Románia és Japán között? Az egyik a mosoly országa, a másik kész röhej. Egy alkalommal versenyt hirdettek az ország új címer kidolgozására, a versenyt egy fagylaton ülő galamb nyerte meg. Vagyis aki nem nyal, az repül.

Öndefiníciójuk szerint szuverenisták, vagyis elutasítják, hogy nemzetek feletti szervezetek, hálózatok befolyást gyakoroljanak hazájuk közéletére. Nagy igyekezetükben azonban maguk is elkövetik azt, amivel vélt vagy valós ellenfeleiket vádolják.